K: Az hagyján, hogy a mi energiáinkat esetleg nem a legjobban használjuk fel, de még beszélünk 300 rendezőről meg 150 segítőről. Aztán a hirdetések, a cikkek, az újságírók munkája. Lehet, hogy érdemes lenne más bringás témákról írni a lapokban is, mint a CM-ről. De ez azért már pár éve így volt. Idén viszont sokkal több volt a problémánk.
Kerestünk valamilyen jelmondatot a felvonulásnak, ilyen mindig van, de hiába gondolkozott rajta harminc ember egész nyáron, nem jutott eszünkbe semmi jó. Közben pedig megtudtam, hogy a Kerékpárosklubban milyen körülmények közt dolgoznak az emberek. Teljesen átlagos civil sztorit láttam. Klasszul gazdálkodnak, de az EU-s pénzek késése miatt csúszik a fizujuk, pályázati kényszerben vannak, hogy működhessenek, miközben a leghasznosabb civil munkára alig marad energia. Egy biciklisáv kiharcolására nincs pályázat. Ezt megírtam a CM Vének tanácsának (A szervezők levelezőlistája. A szerk.) és végül arra jutottunk, végül is a felvonulásunk célja, hogy a kerékpározás szakmai szervezetét felkaroljuk.
S: Ezt el is fogadtuk, legyen ez az üzenet, hogy irányítsuk a kerékpáros mozgalom tömegbázisának figyelmét a Kerékpárosklubra. Csengessék be a tagdíjat, és tegyék lehetővé a szakmai munkát.
K: De aztán belegondoltam, hogy hogyan fogjuk ezt az üzenetet eladni a tömegnek? Vonulunk, ahogy eddig, és közben belecsempésszük, hogy mit várunk tőlük. A végén bemondom a hangosbeszélőbe, hogy lépjetek be a Kerékpárosklubba? Ezzel megvezetem őket, hiszen ez a sok ember nem azért jött oda, hogy a Kerékpárosklub problémáival foglalkozzon. Ha bemész a boltba, nem vagy mérges, ha mosóport akarnak eladni neked, de ha másért jöttél, akkor joggal akadsz ki.
Rájöttünk, hogy sokkal jobb, ha nincs CM. Ezzel a lépéssel tudjuk felhívni a figyelmet a problémára.
Hogyan reagáltak a szervezők, a törzsgárda?
K: Hatalmas felháborodás volt. Eddig mindig olyan döntéseket hoztunk, amivel azonosulni tudtak ezek az emberek. Most volt először olyan, hogy Sinyával teljesen egyedül maradtunk a véleményünkkel. Olyanok hangzottak el, hogy mindenkit elárultunk, hülyék vagyunk.
S: Eddig is voltak olyan hangok egy-egy döntésünknél, hogy ezt nem értjük, vagy nem értünk vele együtt, de bízunk bennetek, legyen. Most még ilyen sem volt.
Egyeztettetek a döntés előtt a Kerékpárosklubbal? És mit szóltak ők az egészhez?
S: Szerintem őket is ugyanolyan meglepetésként érte, mint téged. Az egész haditerv 4-5 óra alatt kristályosodott ki a fejünkben, ezt lehetetlen volt átvinni, inkább bíztunk magunkban, és léptünk egy nagyot.
A Critical Mass szinte Budapest része lett. Ha ti nem akarjátok csinálni, akkor miért nem adjátok át másnak?
S: Nem az a lényeg, hogy mi nem akarunk szervezni, hanem hogy ne legyen CM értelmetlenül. Minden egyes sikeres mozzanata a felvonulásnak veri bele a szegeket a Kerékpárosklub koporsójába. Van egy szakmai szervezet, ahol a fővárossal együtt dolgoznak, ők csinálnak terveket, ők vannak a háttérben, kilincselnek, mindezt pénz nélkül, úgy, hogy senki nem ismeri őket. Akiket ismernek, az a Sinya meg a Kükü.
K: Konkrét példát mondok. A Kiskörút felújítása úgy kezdődött, hogy mi vetettük fel az ottani bicikliút témáját. A klub elkezdte a szakmai munkát, a főváros ötször kidobta őket, de ők ötször visszamásztak. A BKV-t győzködték, a kerületekhez jártak. Hat év munkája után elkészült a sáv, kijön a sajtó, és mit látnak? Kükü és Sinya taps közepette átadja az utat. Velük volt persze László János, a Kerékpárosklub vezetője, de ennyi. Az emberek pedig azt gondolják, hogy a CM intéz el dolgokat. Minek akkor belépni a Kerékpárosklubba?
S: Ez a mi hibánk. Olyan portfoliót csináltunk magunkról, ami nem teljesen igaz. Más érdemeit is mi kaszáltuk le. Ha tovább csináljuk így a CM-et, akkor tovább rontunk a klub helyzetén. És tudod mit mondok: az, hogy most nincs Critical Mass, az az idei Critical Mass. Ez is egy civil demonstráció.
A CM-nek abban nincs szerepe, hogy akár a politkusoknak megmutassa, továbbra is vannak biciklisek, akikkel számolni kell?
S: Ez akkor volt lényeges, amikor még alig volt az utcán biciklis. Most a választók már bicikliznek. A kerékpározás már nem szubkultúra.
K: Jövőre még lesz egy utolsó Critical Mass. Szóval 2014 lesz az első év, hogy nincs ilyen rendezvény. Ha azt vesszük, hogy Budapesten évente 50 százalékkal nő a biciklisek száma, ahogy most történik, akkor 2014-re a Deák tér egy biciklis demonstráció lesz. Olyan problémák adódnak ebből, hogy már nem a kritikus tömeg problémáját kell megoldani, hanem az emberekét.
Fontos üzenet még, hogy a bringások azért iratkozzanak fel a CM oldalán a riadó híradóra. Ezen a listán már most 10 ezer ember van, meg 35 ezer a Facebookon, és azért azt tudni kell, hogy ha valaki valami csúnya dolgot csinál, vagy nem csinál, akkor az a sok ezer ember ki fog állni az érdekeiért.
