Terepjáróval ütöttek rajta P. Feri kollégán a vadőrök, miközben rutinszerű kerékpáros tréningjét végezte a Szentendre környéki erdőkben. A rajtaütés oka, hogy már fél nyolckor ott tekert az erdei aszfalt úton, pedig az erdő csak nyolckor nyit.
"Egy jó ideje már, hogy minden második reggel sportolok egyet. Ha szép, derült idő van inkább futok egy tízest, ha lóg az eső lába, akkor viszont előveszem a bringát és megyek egy Szentendre – Paprét – Pilisszentlászló – Dömör-kapu - Szentendre kört, ami még belefér a bűvös másfél órába meló előtt. Kemény tekeréssel, a rövid táv ellenére, a nagy szintkülönbség miatt ez nagyjából felér egy tíz kilométeres futással. Évek óta csinálom, és sosem gondoltam volna, hogy ezzel szabálytalanságot, mi több, lehet, hogy szabálysértést követek el.
Eddig ugyanis elkerültem az erdei törvény őreit, vagy ők ütemezték máshogy a járőr-túrát. Ezért nem tudhattam, hogy a Visegrádi-hegységben, az állandóan sorompóval elzárt Skanzen – Paprét szakaszon (meg nyilván máshol is, a Kis Rigó étterem után Szentlászlón már figyeltem, hogy tényleg elhúztam egy tájékoztató tábla mellett a lejtőn – de hát komolyabb tempónál nincs idő táblákat olvasgatni…) csak szigorúan reggel nyolc és este valahány – ebben még továbbra is bizonytalan vagyok - között lehet tekerni.
Nem szólt az a több száz futó, bringás, ne adj Isten autós sem, akikkel az elmúlt sok tucat edzőköröm során, reggelente találkoztam. Most azonban bekövetkezett.
Valahol az erdő mélyén, az aszfaltozott erdészeti úton csikorgó fékkel, villogtatva megállt előttem egy szemből érkező terepjáró, a sofőr igyekezett úgy kivágni az ajtaját, hogy el se férjek mellette. Megálltam hát, ami hegynek fölfelé a saját értékrendem szerint komoly vétség és kíváncsian hallgattam, mit akarhat. Mutogatta az óráját, hogy még fél nyolc sincs, bringázni meg csak nyolctól lehet, megjegyzést tett az olvasási készségem fejletlenségére én pedig szabadkoztam, hogy nem ismertem a szabályt és, hogy később nem tudnék jönni, mert dolgozni kell, meg ilyenek. Rendes volt, végül elengedett – pedig meg is verhetett volna, ha-ha - így már csak a bicikli nyergében ülve fordult meg a fejemben a kérdés: mit tett volna, ha szabályszerűen akar eljárni? Leszállít a bringáról, hogy toljam? Utasít, hogy hagyjam el az erdő területét? Na igen, ha így teszek, visszafelé pont nyolcra értem volna ki a főútra, ahogyan előre is, így már vissza is kanyarodhattam volna szabályosan az erdőbe edzeni…
Mindegy, a lényeg, hogy a szabály az szabály. Pár kilométerrel feljebb, még bőven az erdőben elhúztam egy parkoló személykocsi mellett, gondolom az a két férfi jött vele, akik egy kicsit odébb kocogtak. Papréten gyakran, ugyanilyen „korán” reggel, több erdészeti kocsi is áll, néha járó motorral. A sorompó – igaz a Skanzen felőli részen, mint mindig, le volt eresztve, de fönt a szentlászlói országútnál, ahonnan kocsival és biciklivel is be lehet hajtani, már nem. A másik szakaszon, az étteremnél és a Dömör-kapunál is szabad volt a bejárás. Itt egyébként jött is szembe két civil autó, a katonai lőtéren pedig éleslövészetet tartottak a honvédek.
A szabály, az szabály, gondoltam, valószínűleg nem a személykocsik, az erdészeti Kamazok és Mrazok, nem a katonai terepjárók, az éles lövészetet tartó katonák, hanem a bringám váltója és a gumik surrogása zavarhatja meg reggel fél nyolc előtt három perccel az erdő csendjét, az állatok nyugalmát a nyár közepén, közel három órával azután, hogy felkelt a nap."