A városi biciklizés a közkeletű elképzelésekkel szemben télen sem jár együtt a fázással, megbetegedéssel, és általános szenvedéssel. Nem kell meglepődni, hiszen jártunk már a világűrben, és űrhajósaink onnan sem tüsszögve, esetleg reumásan tértek vissza. Már az elején le kell azonban szögezni, hogy míg három évszakban tényleg csak elhatározástól függ, hogy kerékpárral közlekedünk-e a mindennapokban, a télre komolyabb rákészülés kell.
Alább bemutatjuk azokat a felszereléseket és technikákat, amelyek a szerző 15 éves városi kerékpáros tapasztalata szerint szükségesek ahhoz, hogy kényelmesen biciklizzünk akár szigorú mínuszokban is. A ruhák legtöbbje speciális anyagból és varrással készült darab, amelyek beszerzése ugyan semmilyen nehézséget nem jelent, áruk viszont magasabb, mint egy hasonló funkciójú, de nem ilyen igénybevételre tervezett darabé. Ha azonban egy befektetési bankár szemléletével közelítünk, már nem olyan vészes az összkép. A ruházat minimum öt télen át használható. Ha ezen az öt télen bicikli helyett autózunk vagy tömegközlekedünk, akkor a benzin vagy a bérlet ára már meghaladja a befektetésünket. És akkor még nem számoltuk a biciklin megspórolt idő értékét.
Az Átlagos Városi Biciklista (ÁVB) egy menetben egy óránál kevesebbet tölt kerékpáron, míg elér a munkahelyére vagy iskolába, így nincs szüksége olyan szofisztikált öltözetre, mint amiket a futárok használnak. Az ÁVB téli kötelező felszerelése egy vízhatlan és lélegző anyagból készült kabát, alatta egy vagy két réteg lélegző, de nem széláteresztő pulóver, és a szélálló kesztyű. Deréktól lefelé egy téli kerékpáros nadrág és vízhatlan, orkánszerű nadrág szükséges a túléléshez. A cipőre pedig vízhatlan kamáslit célszerű húzni. Ezeken túl a hétköznapi ruházatunk darabjaira van szükségünk. Mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan megjegyezzük, hogy a fentiek viselete nem jelenti, hogy Öntől munkahelyére megérkezve minden alkalommal megkérdi a portás, hogy kinek hozott csomagot.