Sokakat tölt el aggodalommal, hogy a környezetvédelmi minisztériumot beolvasztják a vidékfejlesztésibe, és hogy majd elsikkadnak a zöldügyek. A biciklisek hátradőlhetnek, egy időre legalábbis: feltűntek olyan jelek, hogy a parlamentben érdemben foglalkoznak majd a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésével.

A fenntartható fejlődés bizottságban pénteken hallgatták meg Fazekas Sándort, a vidékfejlesztési tárca leendő vezetőjét. Az első meglepetés az volt, hogy a miniszterjelölt a tervek ismertetésekor kimondta a kerékpár szót – a közösségi közlekedés fejlesztése mellett kiemelt feladatként említette a kerékpáros infrastruktúra fejlesztését. És itt még nincs vége.

A bizottsági tagok a beszámoló után kérdéseket tettek fel, a fideszes Bartos Mónika pedig azt kezdte firtatni, hogy Fazekas Sándor vajon mit ért a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése alatt. Elmondott egy történetet is, ami arról szólt, hogy egyszer késő este biciklizet az úttesten, a sötétben nem vett észre egy kátyút, és nagyot esett. Elsütötte a nagyot bukott a politikusnő poént is.

Fazekas azzal kezdte a választ, hogy elmesélte, amikor a családjával körbebiciklizte a Fertő tavat és a Balatont, meg azt is mondta talán, hogy szeret biciklizni, az önéletrajzában mindenesetre ezt írja. Óriási teendőnek tartja a fejlesztéshez szükséges források előteremtését, vagy akár átirányítását.

Bartos Mónikával váltottunk pár szót, ő azt mondta, hogy lesz egy munkacsoport, akik kifejezetten a kerékpáros ügyekkel foglalkoznak majd, rajta kívül például Kósa Lajos lesz benne. Azt is mondta, hogy számítanak a civilek együttműködésére, és hogy a Magyar Kerékpáros Klubtól több jó tervet is kaptak már.

Mondjuk Demszky Gábort is többször lefotózták biciklin.

A Londonban készül bringás okító film szerint egy kisebb bringaparkolóban szerzett tapasztalatok szerint a lelakatolt kerékpárok 30-40 százaléka 15 másodperc alatt lenne ellopható.

A brit kerékpáros szervezetek azért kezdtek biztonságnövelő kampányba, mert az utóbbi egy évben drámai módon romlott a helyzet a kerékpárlopások terén. A rendőrség nyilvántartása szerint 75 százalékkal emelkedett a bejelentett elkövetések aránya. Ez összességében azt jelenti, hogy egyetlen év alatt 80 ezer biciklinek kél lába. Alkalomszerű lopások is vannak, de a bűnügyi statisztika romlásáért főleg a furgonokkal portyázó, értékes kerékpárokra specializálódott szervezett bandák a felelősek.

A kerékpáros szervezetek szerint a harcot a két lakatos megoldással lehet leginkább felvenni a tolvajok ellen. Jelentősen megnehezíti a bűnözők dolgát, ha a gép mindkét kerekét, lehetőleg különböző típusú lakattal, lánccal rögzítik a szilárdan beágyazott utcai tereptárgyhoz. A videón Barry Mason osztályozza, ki milyen színvonalon védekezik a kellemetlen meglepetések ellen. Érdekes, hogy milyen könnyű kiszúrni a gyenge biciklizárakat.

2008 nyarán a Magyar Kerékpárosklub (MK) megállapodott a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériummal, hogy az MK szervezi a kampányt előreláthatóan 2011 májusáig a LifeCycle európai projekt keretében. 

Először tartottak hegyikerekeseknek versenyt a föld alatt. Az Underworld Kupa útvonala részben a kőbányai bányarendszeren keresztül vezetett.

Az elit férfiak futamát Buruczki Szilárd nyerte, hölgyek között Dósa Eszter volt a leggyorsabb.

"Ez olyan durva, mint egy motorostalálkozó, csak éppen itt nem verekszenek" – nézett körbe elképedve a biciklisfutárok Európa-bajnokságára keveredett VJ, aki a megérkezéséig úgy tudta, hagyományos sportesemény buliján kell vetítenie. Az esti tivornya részleteiről mi sajnos nem tudunk beszámolni, mert helyette az első nap átélt sokkról írtunk Önöknek, viszont a lassan poroszkáló közönséget látva voltak elképzeléseink.Klikkeljen, kérjük!

Egyébként úgy tűnt, a srác kijelentését a délutáni biciklipóló-mérkőzés döntőjén megcáfolják. A kapukba ütővel labdát kergető csapatok pattanásig feszült idegekkel küzdöttek. A biciklipóló alapesetben sem finom sport, itt azonban a helyszín miatt egyenesen úgy nézett ki, mint egy biciklikkel játszott, illegális ketrecharc. A lepattant gyárépületek közt raklapokból alakítottak ki szűk pályát, amin kívül a közönség tombolt, belül meg nyolc hat bringás lengette az ütőit, hatalmasakat esve a saját vagy a másik biciklijén. A kavarodásban néha az sem volt világos, hogy ehhez a játékhoz miért van szükség labdára.

A sport hagyományos értelmezésén nevelkedett tömegek számára sokkoló lehet szembesülni azzal, ami Biciklisfutár Európa-bajnokság címén zajlik Budapesten. Az általános elképedésnek csak az szab gátat, hogy bár Európa legtöbb országából, sőt, Japánból is érkeztek versenyzők, a bajnokságot mégsem valamelyik ismert sportcsarnokban rendezték, hanem a Csepel művek ipari zónájában, lepattant hangárok közt, macskaköves utakon.

Ha valaki véletlenül mégis bekeveredne a kívülről kihaltnak tűnő gyárnegyedbe, bemelegítést végző sportemberek helyett valami olyasmivel szembesül, amit józan ésszel képtelenség összekapcsolni a sportolással. Százak tekernek fel-alá minimalista, fék és váltó nélküli örökhajtós biciklijeiken. További százak ülnek a padokon, a lépcsőkön és a porban, úgy beszélgetve, sörözve, mintha valami bizarr helyszínre szervezett fesztivál zajlana. Amely érzést erősíti, hogy a sarkokon dj-k játszanak, hiphop és barátságos elektronikus zene szól, néhányan táncolnak is. A büfékben viszont szinte olcsóbb a sör, mint a boltban, a szendvics becsületkasszás, kávét pedig tetszőleges összegért csinál néhány vidám japán, amikor éppen nem versenyeznek. Biciklik lógnak fürtökben a lámpaoszlopokra, kerítésekre lakatolva, a tetoválások összfelülete pedig meghaladja a Csepel művekét.

Kattintson, hogy a saját szemével is lássa!

 

Saját névre „brandingelt” kerékpárokat szerzett be a Schwinn-Csepeltől a HVG. A hírek szerint rögtön tíz darabot.

A HVG-bringákat a jövőben bármely munkatárs használhatja, ha éppen környezettudatos városi közlekedésre szottyan kedve. A használat feltétele csak annyi, hogy ha már nem használják, vigyék vissza. Aki akar, állítólag vásárolhat is magának 90 ezerért a címlapnarancssárga fogantyús gépekből.

Még csak nem is Amszterdam, hanem lakosszám szerint a negyedik helyen álló holland város, Utrecht egyik bicikliútjánál cövekelt le kamerájával egy expresszív dokumentarista videós, hogy megmutassa milyen egy szokásos szerda reggel. 2010. április végén felvett nyolcpercnyi anyagot, amit a hatás kedvéért 2 percbe sűrített.

Az agglomerációval együtt 600 ezres Utrecht a képek alapján már most kezdi kinőni a magyar viszonylatban elképzelhetetlen kerékpáros infrastruktúráját, így érthető, hogy Hollandiában fogant meg a biciklis sztráda ötlete. A sztráda célja, hogy tovább gyorsítsa, és könnyítse a kerékpárosok haladását azzal, hogy kiküszöböli a kereszteződéseket.

A kerékpáros tömeget látva az is figyelemre méltó, hogy a reggeli csúcsban egyetlen ember akadt csak (1:05-nél), aki innovatív módon a sávon kívül próbált előzni, a többikenek eszükbe sem jut fegyelemzetlenkedni.

A másik videó egy átlagos csütörtök, átlogos esti belvárosi forgalmát mutatja.

Ismeri a viccet a Magyar Rovartani Társaság alelnöke is, de mégsem tudja csak úgy megmondani, hogy milyen rovar száll bele a kerékpáros szájába, ha nem vigyáz a széles mosolygással.

Dr. Merkl Ottót azért kerestük meg, hogy legalább nevesíteni tudjuk, mik azok a felhőben gomolygó rovarok, amik az utóbbi hetekben parkos, füves környéken, útszéleken, meleg aszfalt fölött, sőt bárhol meglephetik a kerékpárost. Sajnos, nincs név. Magyar Természettudományi Múzeum főrovartanásza szerint annyira sok hazai rovar-, sőt bogárfaj viselkedik hasonlóképpen, hogy néhány példány befogása nélkül nem lehet megmondani, mik lehetnek a gomolygó termikekben.

Felhőket alkothatnak a levéltetvek, (nekik éppen szezonjuk van), az árvaszúnyogok, (nekik hamarosan beköszönt a szezonjuk). De Merkl Ottó szerint a biciklisek útjába kerülő rovarok lehetnek legyek is, az országban ugyanis 5000 különféle légyfajta honos.

A bringásoknak mindenesetre vigyázniuk kell, mert egy felhőbe hajtva szemet, szájat, és lehetőleg az orrot is csukva kell tartani, ha meg akarjuk úszni köhögőroham és könnyezés nélkül. Vakon gurulva viszont számos más probléma adódhat a rovarokon kívül.

A terézvárosi bicikliparkoló saga remélhetőleg utolsó részében arról számolunk be, hogy az elemeket gyártó és telepítő cég visszarakta a kidőlt majd eltűnt P-parkolókat.

Az önkormányzat tájékoztatása szerint a Jókai téri biciklitárolót a korábbitól eltérően már nem egyszerűen a díszkőbe fúrták bele, hanem az alatta elhelyezett betonkockába ágyazták. Így már nem lehet a P-elemeket a hozzájuk kötözött biciklikkel együtt elvinni.

Kiderült az is, hogy a kidőlt elemeket nem egy tolvaj, hanem a magyar tervező, Orlai Balázs vitte magával hétvégén, hogy a visszahelyezésig ne tűnjenek el.

Az önkormányzat sajtósa, Szilágyi Erika azt is elmondta, hogy azért a cseh cégtől vásárolták az elemeket, nem pedig a magyar tervező-forgalmazótól, mert a számukra az ügyben példaként szolgáló ötödik és hetedik kerület őket ajánlotta.

Az élet oldja meg a terézvárosi önkormányzat hibáit. A néhány napja kihelyezett, és rögtön kidőlt négy biciklitároló-elemből kettőt a hétvégén már el is loptak. Ezzel egyrészről az önkormányzat megúszta a munka felét, másrészt a gyanútlan kerékpárosok biciklijét sem viszik el a tárolóval együtt.

Ahogy arról beszámoltunk, a hatodik kerületben, a bicikliparkoló-hiányos Oktogon környékén felállítottak egy biciklitárolót. Az amúgy praktikus P-elemeket azonban a játszótérre, a bokrok mögé dugták el, és olyan gondatlanul rögzítették azokat, hogy nem sokkal később ki is döltek.

Rossz reklám

Cikkünk után jelentkezett a P-elemeket tervező cég, vállalva, hogy a saját költségén hozná rendbe a parkolót. A cég képviselője, Orlai Balázs azt is megemlítette, hogy nem ők szerelték fel a kidőlt tárolót, de nekik a jelenlegi helyzet rossz reklám.

A hazai kerékpárhasználatot a kisebb vidéki települések mindennapos biciklizői határozzák meg, derült ki a Magyar Kerékpárosklub megbízásából a TNS Hungary piackutató cég által készített felmérésből. A 15 éven felüli magyar lakosság kerékpár-használati szokásait vizsgáló kutatás szerint a magyar lakosság 40%-a ül kerékpárra több-kevesebb rendszerességgel.

A kerékpárhasználat Magyarországon szinte maradéktalanul a közlekdést jelenti, és csak kis mértékben használják sportra, túrázásra. A magyarok 38 százaléka ugyanis közlekedési eszközként tekint biciklijére. 

Az 1000 fős mintából kiderült, hogy szabadidős tevékenységre csupán 7 százaléknyian használják a kerékpárt. Az arány fordított a fővárosban. A 15 év feletti budapestieknek csak 10 százaléka használja közlekedési eszközként a kerékpárját, viszont többen, 11 százaléknyian túráznak vele. A fővárosban a 30-39 éves korosztály a legkörnyezettudatosabb, ők közlekednek biciklivel a legtöbben (16 százalék)

A községekben pedig életkortól szinte függetlenül a lakosság fele kerékpározik (még a legidősebbek esetében is 44%).

A fontos emberek nem bicikliznek, csak sportolnak

Nem erős a korrelláció, de kimutathatóak eltérések a végzettség viszonylatában is. A magasabb végzettségűek és felső státuszúak kevésbé hajlamosak biciklire ülni a mindennapokban. Éppen ebben a csoportban azonban magasabb a szabadidős kerékpárhasználat aránya (14 és 15 százalék).

A kerékpározásra a legerősebb hatással a település nagysága van. A budapestiek és az 50 000 fősnél nagyobb városokban élők kevesebben kerékpároznak (10% illetve 25%). Az 50 ezer fő alatti városok és községek minden második lakója ül biciklire (53 és 50 százalék.) 

A nagyobb városokban a fiatalok és az idősebbek (15-29 és 50 évesek vagy idősebbek) bicikliznek nagyobb arányban, a középső két korcsoport kifejezetten alacsony arányban kerékpározik. A kisebb városokban a kor előrehaladtával csökken a használat mértéke, de még a 60 év felettiek esetében is a teljes mintához közelít (37%).

Egy 2007 nyarán lezajlott autós-kerékpáros (férfi-nő) összetűzés végére tett pontot három év után a bíróság. A sértett, Pegi az alleycat.hu-n írta meg az egy év felfüggesztettel végződött sztoriját, ami azzal kezdődött, hogy a Gellért tér környékén véletlenül kétszer ugyanazon taxis elé gurult be a piros lámpáknál.

A sofőr a második alkalmat már nagyon nehezen tűrte, ezért becsmérlő hangnemben kezdett kiabálni a futárlánnyal a lehúzott kocsiablakon keresztül. A lány megpróbálta verbálisan helyretenni, amit a taxis azzal reagált le, hogy ráhúzta a kormányt, majd gázt adva elszáguldott a helyszínről. A bringás szerencséjére az esetnek volt szemtanúja is.

A feljelentés után került a történetben egy újabb csavar, amikor a lány egyik rokonával taxit hívott, és pont Gellért téri ellenfele kapta meg a fuvart. A sofőr nem ismerte meg a lányt, sőt, menetközben a bicikliseket szidva épp az ő történetével traktálta, hogy „elütött egyet, és a hülye kurva feljelentette, de ő majd túljár a rendőrség eszén, bejelenti, hogy elvesztette a jogosítványát, az újat bevonják, és a régit használhatja”.

A lány természetesen bejelentette a saját ügyében beállt fordulatot a rendőrségen, akik így már felkészülten várhatták, hogy a sofőr jelentkezzen egy új jogosítványért. És jelentkezett is.

A bíróság minden vádpontban bűnösnek találta a sofőrt, az ítélet két évre felfüggesztve egy év börtön, két évre bevonták a jogosítványát, és még 30 ezer forintos pénzbírságot is kiszabtak rá.

Már biztos, hogy az illetékesek az Andrássy utat választották a kerékpározás elátkozott útvonalának. Az okok nem ismertek, az viszont igen, hogy a főváros egyik legszebb és nagy kerékpárforgalmat bonyolító útján alakították ki a balesetek tömegeit okozó bicikliutat. A környéken pedig használhatatlan, kör alakú biciklitárolókat helyeztek el, amelyeket aztán, mivel senki nem láncolta oda a biciklijét, elbontottak. Így az Oktogon-Liszt Ferenc tér-Jókai tér térségében mostanában már csak kukákhoz, rácsokhoz vagy lámpaoszlopokhoz köthettük a bringánkat. 

A hatodik kerületnek most majdnem sikerült megoldania a lehetetlen helyzetet, és felállítottak egy kerékpárprakolót. A jól használható és egyszerű P-alakú elemeket választották, ami a projekt egyetlen jó döntése volt.

A tárolót ezek után valamiért nem a kerékpárút közelébe rakták, olyan helyre, ahol a biciklisták megállnak, hanem eldugták a Jókai tér bokrai mögé, a kis, kutyaszaros játszótér hintáihoz. A döntés a hivatalnokok azon ósdi szemléletét jelzi, miszerint biciklivel az ember a játszótérre megy, ott leszáll, homokozik, hintázik, elszív egy cigit az osztálytársaival, aztán vacsorára hazateker. Normális állampolgár a közlekedéshez autót használ. Ezért is nem voltak hajlandóak arra, hogy feláldozzanak egy parkolóhelyet az Andrássy úton. Esetleg a kerékpáros közönség által látogatott Kiadó kocsma elé tegyék a parkolót, ahol esténként 30-40 bicikli lóg a rácsokon, oszlopokon. Pedig nem merész ötlet direkt valamelyik biciklis célpont elé rakni tárolót, egy autós parkolóhelyet feláldozva: korábban így tettek a hetedik kerületben is, a szórakozóhelyek, kávézók tulajdonosaival egyeztetve.