A Napirajz feltalálója, a kézzel reszelt biciklik mestere a Eurobike-ról jelentkezik élőben. Fogadják szeretettel sorait.
Az Eurobike Európa legnagyobb és legrangosabb kerékpáros kiállítása. Három nap, amikor Friedrichshafen a kerékpár Mekkája, ide egyszer el kell jönni és utána függő lesz az ember - már, ha kicsit is érdeklik a biciklik. Én, amikor három évvel ezelőtt, egy angol bicikliülés készítő cég meghívásából először voltam a rendezvényen, egyetlen napra, kicsit visszahőköltem. A kiállítás tizenhat pavilonban került megrendezésre, és ezek nem kicsik, a BNV-hez szokott katalógusvadász először elbizonytalanodik, majd térképért kiállt. Az élmény annyira tömény volt, hogy délután zsongó fejjel tántorogtam ki. Tavaly és tavalyelőtt nem sikerült eljönni, de éreztem, hogy hamarosan újra tébolyult molylepkeként fog magához vonzani a kerékpáripar nagy állólámpája az Eurobike.
Az idei látogatás ráadásul teljes lesz, a szakmai napokat tekintve, azaz már el is kezdődött, hiszen túl vagyok a Demo Dayen.
De mi is ez a Demo Day? A dolgot leegyszerűsítve egy olyan nap, amikor a kiállítóknak lehetőségük adódik kipróbáltatni a portékájukat a szakújságírókkal és a fizető közönséggel. Az arcokon végignézve, igazán impozáns horda a biciklis sajtó úgy cuzammen. Egyrészt az elsöprő többség tapadós ruciban van ("kerékpárosnak van öltözve") ami - valljuk be - őszinte helyzet. A metakommunikáció és a zsigeri reflexek önmaguktól beindulnak. Látszanak a kilométerek, izomkötegek rándulnak, erek szállítják az oxigéndús vért. Ugyanakkor mindenki elfér mindenki mellett. A standokon nagy a nyüzsgés, egy kerékpárt egy, másfél órára illik elvinni, és csak ez az egy nap van, célszerű jól kihasználni. Két elektromos rásegítéses kerékpárt választottam. Az első kerékpár a Felt standjáról származik. Egy egyszerű adatlap kitöltése után az útlevelemet zálogban hátrahagyva már markolom is a kormányt, a cég képviselője pedig elmondja a legszükségesebbeket. A marketing visszafogott marad, nem lóg ki a lóláb, érezhető, hogy a teleshopos vehemencia itt nem működik. A következő órában történtek krónikája pedig akár lehetne ez:
Elugrom befőzőfóliáért - negyvennel. FELT Verza E
A német gyártó egyszerű, hölgyeknek szánt modelljéről van szó. Jelszavaink: egyszerűség, praktikum, visszafogott elegancia. A váz könnyű alumínium, az első villa teleszkópos, a nyereg kellemesen párnázott, ahol kell. Felszállva kényelmes ülőhelyzet adódik, a hátam egészen egyenes, nem fekszem a biciklin, a nyakam nyújtóztatása nélkül is átlátok az autók felett. A tervezők szándékai szerint ez egy mindennapos használatra szánt, egyértelműen városi kerékpár. Postáról a boltba, onnan az állatmenhelyre, hétköznapokon a munkahelyre és pilatesre, vagy kínai tornára lehet menni, és az sem akadály, ha ezek például egymástól völgyekkel szeparált dombokon vannak, hiszen a váz alján, középen ott van egy elektromos motor, ami ha kell, segít.
A segít szó itt voltaképpen félrevezető, hiszen a motor abban segít, hogy a dombon felfelé is tartható legyen az az akár 25 kilométeres sebesség, ami sík utcákon is sok tud lenni. A motor a Boschtól származik, és külön érdekessége, hogy fejlesztésében magyar mérnökök is közreműködtek, sőt, magát a motort Miskolcon gyártják, a motor vezérlő elektronikáját pedig Hatvanban. Bizony. Nem is tudtunk róla, pedig... ugye.
A kerékpár már az első métereken mosolyt csal az arcunkra, saját esetemben úgy fogalmaznék, hogy előjönnek a gyerekkori endorfinbombák, amikor a bringázás még nettó örömforrás volt. A szürke robotban az ember gyakran gondol arra, hogy a kerékpározás pénzt spórol meg, a kerékpározás egészséges, fogyni lehet vele, stb. A kerékpározás elsősorban buli és ezt ébreszti fel a pedelec. Legalábbis bennem.
Az elektromos motor egyébként csak akkor kapcsol be, amikor 8 Nm nyomaték ébred a pedálokon. Ez nagyon kicsi erő, ennél már akkor többet adunk le, amikor mozgásba hozzuk a kerékpárt. A Bosch rendszere nagyon nyomatékos, a kormányon elhelyezkedő műszer gombjaival egyszerűen szabályozható, hogy mennyire segítsen a motor a haladásban. Az alap, ECO módban takarékos az energiafelhasználás, így több munka vár a lábainkra. Cserébe 160 kilométeren keresztül számíthatunk elektromos segítségre. Ezt követi a TOUR fokozat némileg több mesterséges hátszéllel, majd a SPORT a sebesség megszállottainak, végül a TURBO, ami gyakorlatilag katapult a zöldségesig. A rendszer nem táplál vissza energiát az akkumulátorba fékezésnél vagy gurulásnál, viszont másfél óra alatt visszatölthető nulláról teljesen, ami egészen rövid idő.
A Verzán az akkumulátor a hátsó csomatartó alatt helyezkedik el, unalmas szürke tömbjét mondjuk egy textillel bélelt fonott kiskosárral fedhetjük el, ha kívánjuk.
Az óra hamar eltelt önfeledt, mosolygós száguldozással a kisváros környéki utakon. A bringát a standra visszatolva azonban nem tudtam nem arra gondolni, hogy mekkora szakadék választja el az átlag magyar középkorú hölgyek és mondjuk német társaik között. Mégpedig azért, mert van pár részlete a kerékpárnak, amitől bizony csóválja a fejét az ember. Ennél a bringánál fel sem merül, hogy az ember lépcsőn cipelje. A gyártó meg van győződve róla, hogy az út végén a kerékpár majd egy garázsban pihen, vagy, ha az nincs, egy biciklitárolóban. Bárhol, ahová a saját kerekein begurul. Ezek itt olyan helyek, ahol másnap is ott vár minket a gép, még akkor is, ha közel fél millió az értéke. A hátsó keréken egy felszerelt körlakat, avagy omega-lakat van, ami egy egyszerű, lemezből préselt házból, egy ívelt köracél darabból és egy nagyon primitív záracskából áll. Ha bezárjuk, a köracél átbújik a küllők között, így a hátsó kerék nem tud elfordulni. Arra való, hogy amikor Anke megáll a vágottvirágos előtt, hogy egy csokor jácint vásároljon, senki se pattanhasson a nyeregbe és kerekezhessen el a Verzával. Képzeljük el a szituációt először a Fény utcában, majd – mondjuk - Miskolcon, a Búza téren.
Szóval az elektromos kerékpárok elterjedése nem egy detonáció után bekövetkező nagysebességű lökéshullámként fogja átrendezni Magyarország közlekedését. Lassabb folyamat lesz, ami talán már el is kezdődött és ez mindenféleképpen örömteli. Kívánjuk magunknak azt, hogy egyre több honfilányunk, honfiasszonyunk engedhesse meg magának a mosolygós suhanást egy ilyen ezüst őzike nyergében. Ami pedig minket, férfiakat illet.... nos:
Prémium hintalóba döfött endorfinos fecskendő. STROMER
Béemixe mindenkinek volt. Vagy Csepeltacskója. (így, szigorúan, egybe) Ha ezek nem, akkor ugratós kempingje, vagy szlovák FBM, vagy bármi. Skolnyik... Mindekinek van egy emblematikus képe arról a kerékpárról, ami először vitte bele kisebb nagyobb kalandokba. Én panelban nőttem fel, Miskolc Vörösmarty városrészében, így én a "harmadik kandelláberig" mehettem el csak, szigorúan a járdán, az ötödikről addig látott el anyám. Talán ezért is volt ideges, amikor a telekről frissen visszérkező apám elmondta neki, hogy a gömöri felüljárónál látott harminccal szlalomozni a távolsági buszok között. Ha a kedves olvasó nincs is tisztában a földrajzi nevekkel, remélem érzi a drámát a sztoriban. Egy szó, mint száz, a bringa kalandokra csábított, és ez az érzés jött vissza, amikor az első méterekre indultam a Stromerrel. Ha nem lenne fülem, körberöhögtem volna a fejem.
A Stomer egy igazi projekt-szülött, azaz a márkának nincs előképe, egy termékről van szó, ami köré egy moduláris rendszert épített fel a gyártó. A termék magját, a bicaj lelkét két dolog jelenti, elsősorban a váz, másodsorban a hátsó kerékbe épített elektromotor. A vázból létezik férfi és női vázas kivitel is, de csak a felső csőben térnek el egymástól. Ezen két komponensen kívül a kerékpárt többféle felszereltséggel lehet választani, lehet belőle bütykösgumis ösvényjáró, puritán café racer és sárvédős városi dugómegoldó is. Én az utóbbi verzióban próbáltam ki, azaz az általam tesztelt kivitel valamennyi kényelmi felszereléssel el volt látva.
A váz alumíniumból készült és érdekessége az alsócsőbe integrált akkumulátor. Ezt alaphelyzetben egy tápkábel segítségével csatlakoztathatjuk a fali konnektorba, vagy -ha a teremgarázsunkban nincs ilyen, avagy éppen a csavarbehajtót töltjük- akkor a kis ablakon ki is vehetjük a csinosra eloxált téglát és magunkkal is vihetjük a lakásba, ahol két óra alatt feltölthető. 750 ciklusig garanciális a telep, egyelőre még nincsenek tapasztalatok arra nézvést, hogy mennyit bír egy ilyen egység.
A már említett Felt Verzához képest a Stromerben a hátsó kerékbe van építve a rásegítő motor, de nem tűnik farnehezebbnek, ott az akksi volt nehéz a kerék felett, itt maga az agyként is funkcionáló motor. Papíron a Stromer motorjának kisebb a nyomatéka, de szottyadt, képregényrajzolásban felpüffedt, 90 kilós porhüvelyemet is könnyen vitte fel még olyan úton is, mint mondjuk a Németvölgyi. Egészen valószerűtlen érzés ilyen helyeken 30 kilométer/órával hasítani, ezt egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia. Visszatérve a motorra, itt is négy fokozat közül választhatunk, a rásegítés erősségét illetően. Itt nincsenek elnevezések, a kijelzőn 1 és 4 között jelenik meg a fokozat a motor erejét illetően. Ami a Bosch rendszeréhez képest jelentős előny, hogy a Stromer gurulásnál visszatölt, elegendő egy picit meghúznunk a fékkart. Ilyenkor nem az -egyébként hidraulikus- tárcsafékek fékezik a lovat, hanem az, ahogy áramot termel a motor.
Az együtt töltött egy óra bearanyozta a délutánt, igazi céltalan örömkerékpározás volt, a legszórakoztatóbb fajtából. Simán el tudom képzelni, hogy egy irodában eltöltött stresszes nap után, simán hazakerekezve kiválóan levezethető a feszültség a Stromer, vagy hasonló pedelec nyergében. Talán nem is kell sokat várnunk arra, hogy már ezt a feszültséget is a bringánk akkumulátorába vezethessünk és így nem harminccal, hanem negyvennel "lovagolhassunk" a naplementébe.
Köszönöm a figyelmet, mára ennyit a tudomány és technika varázslatos világából.
