Saját Facebook-oldalán jelentette be egy budai downhill-biciklis, hogy megtámadott egy nőt a Fogaskerekűn, mert nem tudta kezelni indulatait a kialakult vitában. S. Dániel a Kerékagynak is elküldte a levelét, amelyben azt is bevallja, hogy egyszer tettleg is bántalmazta G. Évát.

Az ügy előzménye, hogy G. Éva több internetes fórumon is szóvá tette, milyen agresszíven viselkednek a downhilles kerékpárosok a Fogaskerekűn. A Kerékagy február végén megjelent cikkében idézte azt a XII. kerület honlapján közzétett bejegyzést, amelyben a maga szemszögéből írta le az esetet:

„Egy fiatalember belém kötött, majd teljes erőből megütött a fogason, aztán halálosan megfenyegetett, azt állította, az apja rendőr, és elszaladt. Három tanú van, meg még a diszpécser, kamera őrzi a ruházatát. Elképesztő volt a vállvonogatás. Jogszerűen semmit nem tehetek. Özvegy vagyok, három gyereket nevelek, és a jövőjükre félretett pénzt nem költhetem testőrre."

Bár a történet nagyon egymásnak ugrasztotta a Kerékagy kommentelőit is, a nő reklamációját egyáltalán nem vették komolyan. Ezért váratlanul jött a döbbenetes bűnbánó levél. A szövegét változtatás nélkül közöljük:

2013. augusztus 30-án és február 24-én megtámadtam G. Évát a fogaskerekűn, mert indulataimat nem tudom megfelelően kezelni, tévesen úgy véltem, a fogaskerekűn másoknak hozzánk, downhilleseknek kell alkalmazkodniuk, és én akartam meghatározni, ki hová tegye a biciklijét. Valamint azt is gondoltam, egy magányos nőt könnyedén lenyomhatok.

Az első támadáskor belekötöttem, azt akartam, tűrje el, hogy az övére teszek egy másik biciklit, megpróbáltam nevetségessé tenni egy tucat másik utas előtt, ütéssel fenyegettem és harsányan sértegettem, azt állítottam, hogy ő engem rágalmazott a cikkeiben, miközben ő beszorított helyzetben volt a sarokban. Jelen volt egy tizenkét éves gyerek is, emiatt a tettemet különösen sajnálom.

A februári támadásnál is én szólítottam meg, hecceltem azzal, hogy ráteszem az övére a biciklimet, noha a majdnem üres szerelvényben máshová is tehettem volna, és később is szállok le, mint ő. Amikor ki akarta venni a biciklijét, és felszólított, hogy fogjam meg az enyémet, akkor nagy erővel halántékon ütöttem. Ezután hosszasan és trágárul sértegettem, végül megfenyegettem: "Apám rendőr. Ha feljelentesz, megtalállak és megöllek." Utána elhagytam a helyszínt.

A következményektől félve mindkétszer hazug kommenteket tettem közzé, amelyekben azt állítottam, hogy G. Éva hazudik és megérdemelte a támadást, a februári eset után pedig magamat szemtanúnak kiadva R.I.P. álnéven azzal vádoltam a kerékagy blogon, hogy G. Éva provokált, ő rugdosott engem, és agresszívan viselkedett.

Mindez hazugság, azért írtam, hogy eltereljem a tetteimről a figyelmet, és rossz hírét keltsem annak, akit megütöttem. G. Éva nem tett mást, csak a fogaskerekűn utazott, nem kötött belém, nem ártott nekem, újságcikkei nem tartalmaznak rágalmazó vagy becsületsértő állításokat. Jogállamban természetes és intelligens mód a problémáinkat nyilvános vita kezdeményezésének céljával újságcikkben felvetni, erre nem lehet az erőszak a válasz. Valóban nem mindig figyelünk másokra a fogason, és másoknak joguk van ezt szóvá tenni.

Agresszív viselkedésemet, az ütést és a hazug kommenteket mélyen bánom, szégyellem, miattuk bocsánatot kérek G. Évától, aki egyedül állt velem szemben. Sajnálom azt is, hogy ártottam jó hírnevének.

A jövőben törekszem arra, hogy konstruktívan és udvariasan oldjam meg a hétköznapi helyzeteket. Aki nem bánt, azt nem fogom bántani, és mindent megteszek azért a társaimmal együtt, hogy G. Éva nyugodtan utazhasson, és ne lehessen gúny vagy erőszak célpontja.