Az vitathatatlan, hogy az utcák egy fokkal jobban néznek ki, ha a buszmegállók díszburkolatot kapnak. A kövezés célja azonban általában nem az esztétikai nyereség volt, hanem az, hogy az útburkolat ne menjen tönkre olyan gyorsan a buszok okozta frekventált terhelés miatt.
A műkő nem gyűrődik fel a melegebb időszakokban úgy, mint az aszfalt.
De a Dózsa György úton például nem kellett sok idő hozzá, hogy gyűrődés helyett ingovánnyá változzon, az utóbbi hetekben pedig veszélyes bringacsapdává.
A kövek lehet, hogy a csapadék, lehet, hogy a technológiai hiányosságok miatt már rég meglazultak. Az egész felület bizonytalanul mozgott, ha bringával hajtottak rá, sosem lehetett tudni mikor fordul ki valamelyik. Májusban aztán több is kifordult. Méteres lyuk keletkezett a trolimegálló szélén, amit hetek óta nem sikerült befoltozni. A szakadék pont a bringások szokásos közlekedő folyosójában húzódik teljes szélességben, hirtelen és életveszélyes irányváltásra kényszerítve a helyi gödrök elhelyezkedését kevésbé ismerőket.
A gyors helyreállítás helyett a megoldás az lett, hogy kitettek egy veszélyjelző táblát.
