Ha a kerékpárost az úton veszélyeztetik a BKV- járművei, akkor ne bízzunk a cég belső ellenőrzésében, az egyetlen remény, ha rendőrt hívunk. Ezt szűrtük le a közlekedési vállalat sajtósával folytatott beszélgetésből.
Szilágyi Károlyt egyáltalán
nem azt követően hívtuk fel, hogy a vállalattól megkaptuk
válaszlevelüket panaszunkra. Pedig a BKV-s levélből egyoldalú, a sértettet meg sem hallgató viszgálat után az derült ki, hogy jelen sorok szerzője hazudik. A 225-ös busz ugyanis egyáltalán nem előzött több száz méteren egy kocsisort, nem ütötte el kis híján a szabályosan haladó újságírót. Majd mikor a biciklista a megállóban beérte, és fotózni kezdte a buszt, a vezető nem
verte meg. Állítólag azért szállt le, hogy "udvariasan – inzultus nélkül – kérje a kerékpárost, hogy a járművezető személyiségi jogaira való tekintettel törölje a róla készített fényképeket."
A BKV sajtósát azután hívtuk fel, hogy a Critical Mass mozgalom egyik szervezőjének, mellesleg felelős cégvezetőnek, és becsületes apának is durva inzultusban volt része. Levelére azonban ő is semmitmondó választ kapott. Panaszában a kerékpáros arról számolt be, hogy a 30-as busz húsz centire kerékpárja mögött bömböltette a motort száz méteren át, noha le tudta volna előzni. Később pedig az útról való leszorítással viccelődött. Az ügy súlya, hogy a kerékpáros egy gyerekhordó kocsit húzott maga után, amelyből a gyerek szerencsére már kiszállt az óvodában. Amit a buszvezető persze nem tudhatott.
Panasza azonban nem talált visszhangra. Ezek után kerestük meg testvérblogunkat, a BK-figyelőt, ahol elmondták, rengeteg hasonló panasz érkezik hozzájuk, de egyetlen, a sofőr felelősségre vonásával végződő
esetről tudnak. Ez is a szokásos módon végződött volna, ha történetesen nem vonják be a rendőrséget.
Szilágyi Károly szóvivő is egyetértett: vitás esetben, panasz esetén a legcélszerűbb, ha a panaszos tanúkat keres, és ott helyben kihívja a rendőrséget. "A BKV nem nyomozóhatóság, nincs lehetősége az ügyek olyan mélységű kivizsgálására, mint a rendőrségnek" - tette hozzá. Nem kaptunk választ arra a kérdésünkre, hogy ha ezt elismerik, akkor hogyan hoznak mégis olyan döntést, amely hazugnak minősíti a panaszt tevő utast, és igazat ad saját munkatársuknak. Hiszen alkalmazottjuk esetében korrekt ügymenetet tesznek lehetővé, meghallgatják tanúit, ugyanakkor kísérletet sem tesznek arra, hogy a vitás pontokban megszólaltassák a panaszost. A sérelmet szenvedett utas már csak egyenlevelet kap arról, hogy miért nem neki volt igaza.
A szóvivő szerint tavaly a 4000 buszsofőrből havi 40-et marasztaltak el, fizetéslevonással szankcionálva a szabálysértést. A legtöbb ilyen eset vezetés közbeni dohányzással, vagy megállóban hagyott utasokkal volt kapcsolatban. Kérdésünkre, hogy mi alapján döntöttek, hiszen nem valószínű, hogy egy megállóban hagyott tanúkat vagy rendőrt hívna, nem kaptunk választ. Szilágyi megjegyzése, miszerint ügyfélszolgálatuk túlterhelt, arra enged következtetni, a panaszos utas nem számíthat ügyének korrekt, kiegyensúlyozott elbírálására.
A BKV szóvivőjének posztunk megjelenése után küldött levele:
Sajnálom, és elnézést kérek azért, mert egy BKV-alkalmazottal kapcsolatban kellemetlen élménye volt. Sajnos az ön által elmondottak éles ellentétben vannak a járművezető által elmondottal - a sofőr álláspontját pedig két tanú is megerősítette. Mivel a BKV nem nyomozóhatóság, így a társaságnak korlátozott lehetőségei vannak az események ennél alaposabb kivizsgálására. Ezért csak azt tudom javasolni, hogy hasonló esetben kutasson fel tanúkat, és tegyen rendőrségi feljelentést. Remélem, hogy a jövőben kellemesebb élményei lesznek a BKV-val kapcsolatban. Kívánok balesetmentes közlekedést és sok sikert a Critical Mass szervezéséhez.
