Olaszországban volt a magyar láncnélküli kerékpár világpremierje a hét végén. A Schwinn-Csepel a padovai bringavásáron mutatta be a Stringbike-ot, és az azonnal bekerült a világ műszaki sajtójába. A magyar találmány a merevlemez-meghajtók mechanikájától kölcsönözte az alapötletet.
A Schwinn-Csepel menedzsmentje a napokban teljes létszámban kitelepült Padovában. A csepeli kerékpárgyártó cég tíz mintadarabot vitt a magyar fejlesztésű, lánc nélküli Stringbike-ból.
A nemzetközi kerékpár-kiállításon, az Expobicin be is jött a nemzetközi figyelem: számos fontos technológiai és ismeretterjesztő szájt emlékezett meg külön cikkben a magyar találmányról. Írt róla többek között a gizmodo.com, a crunchgear.com és a wired.com is. Több cikkben azt is kiemelték, hogy a magyarok ambiciózus terveket fűznek a géphez, és azt remélik, hogy a Stringbike lehet az az új generációs kerékpár, ami a közeljövőben leváltja a hagyományos, fogaskerekekkel és lánccal hajtott bicikliket.
Abban a szaksajtó is egyetért, hogy akár Európában, akár az Egyesült Államokban népszerű és üzleti siker lehet a teljesen más mechanikán alapuló, de a láncos megoldással versenyképes és legalább olyan tartós szerkezet.
Paróczai Iván, a Schwinn-Csepel kereskedelmi igazgatója a kerékagynak azt mondta, komoly érdeklődés vette körül a biciklit, de majd a következő napok mutatják meg, hogy ebből mi válik valóra.
Az újítást a padovai fellépés előtt itthon sem verték nagydobra, a cég hivatalos ismertető anyagát a vásárral egy időben adták ki, pedig a találmány évtizedes csiszolgatás után került a piacra.
A láncnélküli meghajtás már a 1990-es évek elején foglalkoztatta a fejlesztőt, Rácz Gábort. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésautomatika tanszékének diákjai már akkor hallhattak az oktató forradalmi elképzeléséről, amivel a számítógépek merevlemez-meghatóiban található elnyűhetetlen mechanikát akarta adaptálni a kerékpárokra. Ez a mechanika a jelek szerint tartós benyomást tett Ráczra és két fejlesztőtársára. Az ötlet egyébként már a tervezés korai szakaszában is élénk érdeklődést váltott ki a kerékpárgyártók körében.
Húrok húzzák
A lánc nélküli kerékpár újításának lényege leegyszerűsítve az, hogy a pedálok fogaskerék helyett egy-egy lengőkar szárán kialakított íves hajtópályát mozgatnak előre-hátra egy gördülő csapágyon át, és a lengőkar egy állandóan feszített állapotban lévő erős műanyag huzallal forgatja a hátsó kereket.
A karok felváltva mozgatják a jobb és a bal oldali drótokat, amelyek egy-egy racsnis dobon tekerednek fel-le, attól függően, hogy a pedál éppen húzza vagy visszaengedi őket.
A sebességváltás a lengőkar és a drót kapcsolódásának pozícióváltásával jön létre.
A tervezők szerint a konstrukciónak számos előnye van az évszázados láncos megoldáshoz képest.
Álló helyzetben és terhelés alatt is lehet sebességet váltani, ami a recsegő és melléváltó fogaskerekes váltók használóinak tényleg érdekes lehet. Ráadásul szinte folyamatosan lehet váltogatni és az igényelt erőkifejtéshez igazítani az áttételt.
Az egész szerkezet tiszta, nincsenek olajos alkatrészek, így nem lesz koszcsík a nadrágszáron.
Érdekes érv az új szerkezet mellett az is, hogy a hátsó kereket gyakorlatilag ugyanúgy, pillanatok alatt ki lehet szerelni, mint az elsőt, mert a hátsó kereket függetlenítették a meghajtást végző drótdoboktól, így könnyebbé válik a tárolás és a szállítás is.
A tervezők szerint a szerkezeti elemeknél hosszabb élettartamra lehet számítani, mint a hagyományos alkatrészeknél. A műanyag drót lassabban használódik el, mint a lánc, és összességében – a látszat ellenére – a szerkezet kevesebb alkatrészből áll, mint a bonyolult első-hátsó váltó a rengeteg fogaskerékkel.
A wired.com újságírójának egyetlen félelme a brignával kapcsoaltban az, hogy mi történik, ha a kifeszített huzal menetközben elszabadul, és a lábon csattan.
