Miután az elmúlt években kiderült, hogy egy-egy kerékpárosdemonstráció tízezreket tud megmozgatni, a főpolgármesterségért versenybe szállók többsége a 2010-es kampányban megpróbált empatikus lenni a bringásokkal. A számottevő pártok már nemcsak néhány kilométer új bicikliút ígéretével igyekeznek letudni a közlekedési fejezet szokásos pontját. Kivételek persze most is vannak.

Egy magára valamit adó, nagyobb politikai szervezet néhány éve még nem tartotta elég komolynak a biciklis témát ahhoz, hogy sok energiát öljön bele. Inkább nagyvonalúan meghagyta azoknak a pártoknak, amelyek amúgy is szoktak mindenféle kisebbségekkel bíbelődni.

Magyarországon a liberálisok illesztették be először a kerékpározást a profiljukba, és a bicikliskultúra felvirágoztatást ígérték, és hozzá milliárdokat, de a lendület gyorsan elfogyott. Miközben a világ nagyvárosaiban alapjaiban változott meg az autós-biciklis trend, sorra választottak meg olyan vezetőket, akik vállalták a konfliktusokat a kerékpáros reformokért, és Budapesten is egyre nagyobb létszámú demonstrációk jelezték, hogy tízezrek használnak rendszeresen kerékpárt, itthon a megígért pénzkeret folyamatosan zsugorodott, az infrastruktúrában és a közlekedési kultúrában minden maradt a régiben: elavult a kerékpárút-hálózat, hiányoznak a fejlesztési koncepciók, állandósultak a közúti konfliktusok. Mostanra az SZDSZ is eltűnt, Demszky Gábor húsz év után a napokban elbúcsúzott a fővárosi önkormányzattól.

A helyére pályázó pártok, legalábbis, amelyek írásba foglalt programmal próbálnak főpolgármester-jelöltet állítani, többségükben ráéreztek, hogy a klasszikus, kerek számban meghatározott kerékpárút-kilométerre tett ígéretek már nem elég meggyőzőek. A választási dokumentumokat olvasva a kerékpárosok akár optimizmusra is ragadtathatnák magukat, hiszen a KRESZ-módosítástól a kerékpáros főúthálózaton át a kerekezésért járó ingyen-BKV-bérletig számos olyan javaslat jelent meg, amelyek egészen új fejlemények a hivatalos politikában. Érdemes azonban leszögezni, hogy a javaslatok egyelőre csak a választási kampányanyagokban léteznek.

Aki már akkor is elvből biciklizett, amikor nem volt politikus

Biciklis identitásban kétségtelenül az LMP a rekorder. A párt kopogtatócédula-gyűjtős reklámfilmjét is a kerékpár plusz széplány receptre építette. Elkötelezettségben már a tavaszi országgyűlési választáson megelőzte a mezőnyt.

A főpolgármester-jelölt, Jávor Benedek a „fenntartható városfejlesztés” és az „élhetőbb város” 76 oldalas programjában rögtön a második fejezetben foglalkozik a kerékpárzással, amelyet összefüggésbe hoz az autós forgalom visszaszorításával és a közösségi közlekedés fejlesztésével. „A kerékpározás rohamosan növekvő népszerűsége jelzi, hogy Budapest lakói már döntöttek: azt a jövőt támogatják, amelyben vonzó, barátságos és emberléptékű élettér veszi körül őket. Ennek egyik legfontosabb eszköze a közterületek újrafelosztása, a mobilitási módok közötti arányok eltolása a környezetkímélő megoldások felé” – indokolja az LMP, hogy miért áll ki az egyszerű, helytakarékos, csendes, olcsó, rugalmas, sőt demokratikus kerekezés, az autóközlekedés legésszerűbb alternatívája mellett.

A párt azt ígéri, hogy döntési pozícióban a belvárosban, a Dózsa György út és a budai Nagykörút által határolt területen fogalomcsillapítással és új kerékpársávokkal biztonságosan és kényelmesen bejárható kerékpáros zónát alakít ki, és megszűnteti a veszélyes közös gyalogos-kerékpáros utakat. A város egészére az a tervük, hogy az elszigetelt biciklis nyomvonalak helyett egy nagy koncepció keretében az agglomerációk felé kerékpáros főúthálózatot alakítsanak ki, ami átgondolt tervek alapján csatlakozik a belvárosi kerékpárutakhoz. A párt az infrastruktúra gyökeres átalakításához KRESZ-módosítást és általános szemléletformálást is párosítana.

Akiről nem gondolná senki, hogy az életben ült már biciklin

Terjedelmes részt szentelt a kerékpározásnak az MSZDP-s támogatással induló Schmuck Andor is, aki programjában egy normális hétköznap „megrendezését” ígéri a választóknak. A kerékpár népszerűsítése és a mozgásszegény életmód elleni küzdelem ugyan kétségtelenül beleillik az élhetőbb és komfortosabb Budapest hét pontba sűrített koncepciójába, de mégis meglepő egy olyan jelölttől, akiről nehéz feltételezni, hogy él-hal a bringáért, és főként a nyugdíjasokat célozta meg kampányával.

A program teljes fejezetben fejti ki a „tekerj a bérletért” címet viselő projekttervet: ösztönzésképpen a téli zordabb hónapokra ingyen-BKV-bérletet kapnának, azok a kerékpárosok, akik letekertek 400 kilométert a városban. Schmuck programjában azt is felveti, hogy érdemes lenne a MÁV-val megegyezni, hogy az ingázók ingyen szállíthassák kerékpárjukat.

Aki triciklizett fiatalon

A fideszes pártonkívüli főpolgármester-jelölt már az év elején világossá tette, hogy szerinte semmiképp sem lehet Budapestből autómentes természetvédelmi területet csinálni. A kerékpáros szó Tarlós István Budapest-programjában is legtöbbször a parkolási lehetőségek fejlesztésével együtt kerül elő. Vannak a programnak azonban olyan részei, ahol a befutónak tekintett kormánypárti jelölt kimondja, hogy a kerékpárt egyenrangú közlekedési eszköznek kell tekinteni az autóval, sőt a források elosztásánál prioritást kell élveznie a gyalogos, a közösségi és kerékpáros közlekedés fejlesztésének.

Tarlós, aki maga sem vetette meg a biciklizést fiatalkorában, sőt áruszállító triciklivel is volt már dolga, a 133 oldalas anyag féloldalnyi részében jelzi, tisztában van azzal, hogy nem autóknak kellene elfoglalniuk a belvárost és a városrészi központokat, hanem vissza kellene adni őket a gyalogosoknak, babakocsisoknak, kerékpárosoknak. Ehhez többek között gyalogos-biciklis zónák, gyalogosbarát járdakapcsolatok és végiggondolt kerékpárút-hálózat kialakítását tartja szükségesnek.

Aki versenyképes kerékpárosokat akar

Az MDF jelöltje, Mándi Sándor hirtelen lett központi figura egy kicsi, de mégiscsak nagy múltú párt kampányában. Autós ügyek jogi specialistájaként nem is koncentrált különösebben a városi közlekedés a gépkocsihasználattól eltérő módozataira. A program egyetlen körmondatba sűrítve intézi el a témát, leszögezve, hogy célja a békés egymás mellett élés megteremtése, és úgy képzeli el a gyalogos és kerékpáros közlekedést, hogy az „versenyképessé váljon a város méretéhez és építészeti adottságaihoz képest túlméretezett személygépkocsi-forgalommal”.

Akik ragaszkodnak a kerékpárúthoz

Az ingyen-BKV ötletével nyitó MSZP-s Horváth Csabának ugyan még nem volt érkezése teljes főpolgármesteri programmal előállni, a párt szórólapjain azonban előkelő helyen szerepelteti a Zöld Budapest Programot, amelynek slágvortjai között ott van, hogy a párt kerékpárosbarát utakat fog építeni, amint hatalomra jut.

A Jobbik viszont készített a „magyarok fővárosának” saját programot, és ebben óriási teret adott a közlekedés témájának. Staudt Gáborék dolgozatának majd fele, tizenhárom oldalas rész dolgozta fel a közösségi közlekedésfejlesztés témáját, ám a metró-, troli- és villamosfejlesztés mellett alig néhány sor jutott arra, hogy a párt felsorolja, melyik utcában tartaná jónak az újabb gyalogossétányok és kerékpárutak kialakítását.