László Jánosnak, a Magyar Kerékpárosklub elnökének levele a mesterséges dugóként emlegetett városházi forgalomcsökkentési javaslatról.
A Budapesten tervezett rövid, egy hónapos ideiglenes forgalomcsillapítási terv, vagy ötlet nagyon nagy felháborodást keltett, napok óta a tele a tiltakozó, érzelmektől fűtött, néha szakmai, vagy annak tetsző nyilatkozatokkal a sajtó.
Nézzük, mi lehetett a tervezők indítéka. Valamit tenni kéne, mert például:
- ma Budapesten több az autó, mint a hely: 1994-ben a Budapesti utak össz hossza kb. 4250 km volt, mára ez alig nőtt 100 km-rel. Ezzel szemben ugyanebben az időben az egyéni gépjárművek száma kb 30 %-kal nőtt, és ehhez még hozzá jön az agglomerációból ingázok hatalmas hada. És már 1994-ben is alig fértünk el.
- a belvárosi területen radikálisan csökken a gépjárműforgalom átlagos sebessége (majd’ a felére, mostanában alig 14 km/óra). Tehát autóval közlekedni már lehetetlen, éppen az autók miatt.
- a tömegközlekedés, ami a kilencvenes években még magasan kihasznált volt, mára alaposan veszített népszerűségéből, bár még mindig sokkal magasabb a kihasználtságuk, mint Európa sok fejlett városában.
- Budapest levegője mára gyakorlatilag nem „fogyasztható”: ma (május közepe) már elérte a 40-et azon napok száma, amikor a szálló por mértéke messze meghaladta a megengedett értéket. (az EU-ban ez évente nem lehet több mint 35 nap, nálunk erre az évre több mint 100 nap a „tervezett”). És ez csak egy komponense a minket mérgező anyagoknak a „levegőnkben”.
- a városban lassan nincs járda, nincs az utcák mentén kiskereskedelem, már megállni beszélgetni is nehézségbe ütközik egy járdán.
A mai napig nagyon kevés olyan intézkedés született városunkban, ami megpróbálta volna megállítani ezt a folyamatot, ami mégis megvalósult, vagy éppen tervezik, azt is sokan támadják. Megindult a tehergépjárművek számának csökkentése a város belsejében, természetesen azonnal támadásba lendült az ágazat. Elkezdődött néhány (igazán nem sok) útvonal áteresztő képességének csökkentése éppen annak érdekében, hogy a szomszédos üzletek ismét életre kelhessenek, de éppen a kereskedők tiltakoznak ez ellen. Valami elindult végre kerékpáros ügyben is, de ahogy halad előre a lassú folyamat, úgy teljesedik ki a tiltakozók hada, nemritkán „szakemberekkel” az élen.
A szakemberek szava fontos! Végül is nekik kell érteni a közlekedéshez, urbanisztikához, nem a politikusoknak, sőt, vezetniük kéne azokat a helyes irányba. Hogy állunk ezzel, mit szólnak ők a fenn vázolt helyzethez?
Ha a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos véleményekből lehet következtetni erre, akkor nagyon szomorú a kép: lassan egyedül lesz Budapest Európában, ahol még mindig lökött alakok őrült hobbijának, a közlekedést zavaró, életveszélyes dolognak tartja szinte egyhangúan a magyar „szakember gárda”, mérnökökkel, szakpolitikusokkal, szabályalkotókkal együtt a városban a kerékpáros közlekedést, tisztelet a kivételnek. Ma, amikor Brüsszelben az EU vezetői, a világ vezető közlekedési szakemberei által fémjelzett nemzetközi kerékpáros konferencián (Velo-city 2009) közös nyilatkozatot tesznek, felhívva a világ polgármestereit, növeljék a kerékpározás arányát a városuk közlekedésben 2020-ig minimum 15 %-ra. (egy héttel a felhívás után az aláíró városok száma több, mint 20, köztük török, bulgár, román és észt).
Mert, mint Prof. J-P Van Ypersele, az ENSZ elnökhelyettese beszédében kijelentette, nincsen más út ma a világ városai számára, mint csökkenteni az egyéni gépjármű-használat mértékét, és növelni a kerékpározásét, mert ez az egyetlen jármű, ami minden tekintetben hasznos városnak, közösségnek, gazdaságnak (win-win megoldás)
Most végre van itt Budapesten néhány ember, aki úgy gondolta, legalább egy pár napra ki kéne próbálni, milyen az, ha egy nagy forgalmú utat (mit keres egy autópálya a belváros közepén?) kicsit átalakítunk olyanra, hogy lehessen ott sétálni, bicajozni, még közlekedni is. (mert a közlekedés minden híresztelés ellenére nem az autók folyamát, hanem az emberek A-ból B-be eljutását jelenti!). Meg is indult a nehéztüzérség az ötlet ellen. A fő vád: ne tessék kísérletezni a lakosság kárára, mert ennek természetesen csak kára, áldozatai lesznek.
Nem, kedves tiltakozó hölgyek és urak, vezető közlekedési szakemberek. Nem ez a kísérlet! Önök kísérleteznek velünk, hogyan éljük túl a város mérgezett levegőjét, hogyan ússzuk meg a közlekedés okozta stresszt, hogyan tűrjük, hogy már nincsenek közösségi terek se a városban, ahol egy kicsit beszélgethetnénk, hogyan szokjuk meg, hogy a gyerekeinket már lassan nem lehet az utcára kiengedni! Önök, akik szakemberek voltak már hosszú évekkel ezelőtt is, amikor olyan közlekedést terveztek, aminek a „levét isszuk” ma, de legalábbis nem tiltakoztak ellene! Az Önök munkájának bizonyítványa, hogy sikerült ledolgozni gyönyörű városunkat a legélhetetlenebbek közé (Gallup urban audit), bár ahogy a listát nézem, e bukott osztály majd’ mindegyik tagja elkezdett már javítani, lassan maradunk egyedül.
László János
Elnök
Magyar Kerékpárosklub
