A Millenáris megmentésénél már szó volt arról, hogy nem egyszerűen használható biciklipályát kellene csinálni a legendás helyből, hanem kerékpáros központot, ahol összegyűlhetnek a biciklisek, hogy együtt biciklit szereljenek vagy szereltessenek a műhelyben, a gyerekek a biztonságos közlekedést tanulják, majd kávét esetleg mást fogyasszanak.
Hasonló terveket dédelget Roskó Gábor, akinek szerethető, ironikus állatfigurái az Élet és Irodalomból, festményei és szobrai pedig a kiállítótermekből lehetnek ismerősek.
Kevesebben tudják, hogy a képzőművész szenvedélyes kerékpárgyűjtő, akinek huszas évekből származó bicikliritkaságok, régi magyar kerékpárok, klasszikus sportgépek vannak a birtokában. De gyűjti a kerékpáros relikviákat, a vázon egykor divatos díszeket, fém márkajelzéseket, érmeket is.
Roskó azonban nem akarja otthon őrizgetni gyűjteményét. A spájzolás helyett kerékpáros múzeumot szervez, amelyhez egyelőre rengeteg régi darabbal és további gyűjtőkkel rendelkezik, a helyet és támogatókat azonban keresi.
Roskó szerint egyre égetőbb szükség van egy ilyen helyre, már csak azért is, mert a jelenlegi globális problémákra a megoldást semmi nem foglalja össze jobban, mint a csendes, környezetbarát és esztétikus kerékpár.
