Egymás után hullnak el a taszító külsejű bicikliző állatok, a narrátor pedig elégedetten nyugtázza, hogy végre ezek sem rontják tovább a levegőt.
A klasszikus horror, a némafilmes komédia és a didaktikus oktatófilm ötvözete 1963-ból a One got fat című amerikai alkotás, amely a XXI. századi nézőre is megrázó hatással van.
A bicikliseket ronda, sőt kifejezetten undorító majmok személyesítik meg. A látvány elementáris hatásának köszönhető nyilván, hogy a bemutatás után öt évvel piacra dobott Majmok bolygója sem mert ennyire egyértelműen emberszabású ellenes lenni.
A bicikliző majmok elképesztően ostobák is, efelől nem hagy kétséget a narrátor, Edward Everett Horton, aki rímbe szedve sorolja, hogy az egyik hülye azt hitte, csak egyszer kell neki az életben jelezni a kanyarodásnál, a másik hülye meg nem nagyon szokott figyelni táblákra. Van, amelyiket egy teherautó intéz el, a másikat kivasalja az úthenger, ketten pedig a csatorna mélyén végzik.
A cím arra utal, hogy a tízfős majomcsapatból a végén csak egy marad, és akár el is hízhat, mert nála voltak az uzsonnacsomagok. És akkor jön még egy óriási csavar a történetben.
