Elkötelezett biciklisták családtagjai valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy milyen nehéz megajándékozni szerettüket, legalább is, ha maradnának a témánál. Mivel aktív biciklistáról van szó, nyilván már rendelkezik minden szükséges felszereléssel, vagy ha nem, akkor az már abba az árkategóriába esik, ami csak nagyon közeli rokonság vagy különösen perzselő érzelmek esetén jön szóba.

 

 

Ebbe a szűk, köztes zónába furakodott be a Néprajzi Múzeum. És érdekes módon nem rusztikus, fából faragott kerékpárral, vagy biciklimintás köcsöggel jelentkeztek, hanem praktikus biciklisnaptárral. A reciklizáltnak tűnő papírból készült, farzsebben nem, de egy orvosi köpeny zsebében kényelmesen elférő spirálfüzet vezérfonalát kerékpáros fotók alkotják. Így a teendőit körmölő bringás lélekben mindig közel lehet szenvedélye tárgyához. A naptár 57 fotója amúgy laikusoknak is érdekes, mivel több mint felük a múzeum gyűjteményéből származó, régi fotográfia.

 

A századfordulós időktől a jelenig húzódó ív ráadásul az állandóság otthonos érzését kelti a lapozgatóban, mivel kiderül: a mindennapos használatra tervezett biciklik formavilágukban szinte semmit nem változtak. Tömlős gumis, széleskormányos, robosztus kerékpár mellett feszített a nyalka legény 1900-ban, hasonló szerkezettel tekertek az ötvenes évek május elsejéjére a felvonulók (igaz, a küllök közé internacionalista színű szalagot fűztek a kormányzás nehezítésére), és ilyen áll a holland pályaudvar elé kötve.

 

Állandó a kerékpárosok büszke arckifejezése is, mintha az élet egy nagy, boldog tekerés lenne a strandról a lángososig, majd vissza.

 

Az egyetlen kortárs featúra a füzet végének matricaíve, amely még a street arton nevelkedett stábunkat is meglepte. A különböző tipusú biciklis alakok mellett ugyanis egy sorozat: NE!, NE!, NE!, és egy másik sorozat DE!, DE!, DE! feliratú matrica is található, majd ugyanennyi Ááá!, Őőő!, és Úúú. Mi csak arra tudunk gondolni, hogy a valamiért szótlanságot fogadó kerékpárosok ilyen matricákkal kezdenek vad vitába, majd ezzel fejezik ki a konfliktus kulminálódásával jelentkező testi fájdalmaikat.

 

 

Nyilván arról lehet szó, hogy a biciklisek még verekedés idején is toleránsak, és nem akarják lármázással zavarni környezetüket, de ha más megfejtése van, írja meg a kommenteknél.