Teljes gőzzel folyt a szeptember 22-i Critical Mass szervezése, amikor a rendezvény két arca, Kürti Gábor és Sinka Károly egyik pillanatról a másikra lefújták az egészet. Sőt, bejelentették, hogy még egy bringás felvonulást szerveznek jövőre, és ezzel véget vetnek a nyolc éve tartó hagyománynak. A döntés kivágta a biztosítékot a több száz fős törzsgárdánál, sokan a lelkes felvonulók közül is értetlenül fogadták, hogy miért kell megszüntetni egy sikeres, és Budapest arculatához tartozó rendezvényt. A Kükü és Sinya néven ismert főszervezőket nem csak az idei botrányról kérdeztük, hanem politikai nyomásról, pénzről, és arról is, hogy miként indították el véletlenül a mozgalmat.
Mikor döbbentetek rá, hogy nem akartok többet Critical Masst szervezni?
S: Évek óta gondolkoztunk már rajta.
K: Lassanként megváltozott a helyzet. Az első CM-ek után megtöbbszöröződött a biciklisek száma Budapesten. Nagyjából az volt a helyzet, hogy az új biciklisek közül kilenc jött a Critical Mass miatt, egy pedig valamilyen más okból. Most ez már fordítva van. A 2012-ben biciklire ülő emberek 90 százaléka nem a felvonulás miatt ül biciklire.
Meg az is elgondolkoztatott, hogy minden ilyen felvonulás egy ürügy is a bicikli elutasítására. Meggyőzöl egy embert, de kettőben megerősíted a gátként magasodó sztereotípiákat. Hallottál már az ördögbotos bringásokról?
S: Így már felmerült, hogy ebben a helyzetben nem feleslegesen pakolunk-e bele egy csomó energiát olyan dologba, aminél már sokkal hasznosabb is létezik.
K: Az hagyján, hogy a mi energiáinkat esetleg nem a legjobban használjuk fel, de még beszélünk 300 rendezőről meg 150 segítőről. Aztán a hirdetések, a cikkek, az újságírók munkája. Lehet, hogy érdemes lenne más bringás témákról írni a lapokban is, mint a CM-ről. De ez azért már pár éve így volt. Idén viszont sokkal több volt a problémánk.
Kerestünk valamilyen jelmondatot a felvonulásnak, ilyen mindig van, de hiába gondolkozott rajta harminc ember egész nyáron, nem jutott eszünkbe semmi jó. Közben pedig megtudtam, hogy a Kerékpárosklubban milyen körülmények közt dolgoznak az emberek. Teljesen átlagos civil sztorit láttam. Klasszul gazdálkodnak, de az EU-s pénzek késése miatt csúszik a fizujuk, pályázati kényszerben vannak, hogy működhessenek, miközben a leghasznosabb civil munkára alig marad energia. Egy biciklisáv kiharcolására nincs pályázat. Ezt megírtam a CM Vének tanácsának (A szervezők levelezőlistája. A szerk.) és végül arra jutottunk, végül is a felvonulásunk célja, hogy a kerékpározás szakmai szervezetét felkaroljuk.
S: Ezt el is fogadtuk, legyen ez az üzenet, hogy irányítsuk a kerékpáros mozgalom tömegbázisának figyelmét a Kerékpárosklubra. Csengessék be a tagdíjat, és tegyék lehetővé a szakmai munkát.
K: De aztán belegondoltam, hogy hogyan fogjuk ezt az üzenetet eladni a tömegnek? Vonulunk, ahogy eddig, és közben belecsempésszük, hogy mit várunk tőlük. A végén bemondom a hangosbeszélőbe, hogy lépjetek be a Kerékpárosklubba? Ezzel megvezetem őket, hiszen ez a sok ember nem azért jött oda, hogy a Kerékpárosklub problémáival foglalkozzon. Ha bemész a boltba, nem vagy mérges, ha mosóport akarnak eladni neked, de ha másért jöttél, akkor joggal akadsz ki.
Rájöttünk, hogy sokkal jobb, ha nincs CM. Ezzel a lépéssel tudjuk felhívni a figyelmet a problémára.
Hogyan reagáltak a szervezők, a törzsgárda?
K: Hatalmas felháborodás volt. Eddig mindig olyan döntéseket hoztunk, amivel azonosulni tudtak ezek az emberek. Most volt először olyan, hogy Sinyával teljesen egyedül maradtunk a véleményünkkel. Olyanok hangzottak el, hogy mindenkit elárultunk, hülyék vagyunk.
S: Eddig is voltak olyan hangok egy-egy döntésünknél, hogy ezt nem értjük, vagy nem értünk vele együtt, de bízunk bennetek, legyen. Most még ilyen sem volt.
Egyeztettetek a döntés előtt a Kerékpárosklubbal? És mit szóltak ők az egészhez?
S: Szerintem őket is ugyanolyan meglepetésként érte, mint téged. Az egész haditerv 4-5 óra alatt kristályosodott ki a fejünkben, ezt lehetetlen volt átvinni, inkább bíztunk magunkban, és léptünk egy nagyot.
A Critical Mass szinte Budapest része lett. Ha ti nem akarjátok csinálni, akkor miért nem adjátok át másnak?
S: Nem az a lényeg, hogy mi nem akarunk szervezni, hanem hogy ne legyen CM értelmetlenül. Minden egyes sikeres mozzanata a felvonulásnak veri bele a szegeket a Kerékpárosklub koporsójába. Van egy szakmai szervezet, ahol a fővárossal együtt dolgoznak, ők csinálnak terveket, ők vannak a háttérben, kilincselnek, mindezt pénz nélkül, úgy, hogy senki nem ismeri őket. Akiket ismernek, az a Sinya meg a Kükü.
K: Konkrét példát mondok. A Kiskörút felújítása úgy kezdődött, hogy mi vetettük fel az ottani bicikliút témáját. A klub elkezdte a szakmai munkát, a főváros ötször kidobta őket, de ők ötször visszamásztak. A BKV-t győzködték, a kerületekhez jártak. Hat év munkája után elkészült a sáv, kijön a sajtó, és mit látnak? Kükü és Sinya taps közepette átadja az utat. Velük volt persze László János, a Kerékpárosklub vezetője, de ennyi. Az emberek pedig azt gondolják, hogy a CM intéz el dolgokat. Minek akkor belépni a Kerékpárosklubba?
S: Ez a mi hibánk. Olyan portfoliót csináltunk magunkról, ami nem teljesen igaz. Más érdemeit is mi kaszáltuk le. Ha tovább csináljuk így a CM-et, akkor tovább rontunk a klub helyzetén. És tudod mit mondok: az, hogy most nincs Critical Mass, az az idei Critical Mass. Ez is egy civil demonstráció.
A CM-nek abban nincs szerepe, hogy akár a politkusoknak megmutassa, továbbra is vannak biciklisek, akikkel számolni kell?
S: Ez akkor volt lényeges, amikor még alig volt az utcán biciklis. Most a választók már bicikliznek. A kerékpározás már nem szubkultúra.
K: Jövőre még lesz egy utolsó Critical Mass. Szóval 2014 lesz az első év, hogy nincs ilyen rendezvény. Ha azt vesszük, hogy Budapesten évente 50 százalékkal nő a biciklisek száma, ahogy most történik, akkor 2014-re a Deák tér egy biciklis demonstráció lesz. Olyan problémák adódnak ebből, hogy már nem a kritikus tömeg problémáját kell megoldani, hanem az emberekét.
Fontos üzenet még, hogy a bringások azért iratkozzanak fel a CM oldalán a riadó híradóra. Ezen a listán már most 10 ezer ember van, meg 35 ezer a Facebookon, és azért azt tudni kell, hogy ha valaki valami csúnya dolgot csinál, vagy nem csinál, akkor az a sok ezer ember ki fog állni az érdekeiért.
Mit tesztek, ha valaki azt mondja, szervez egy CM-et maga, végül is a név nincs levédve, megcsinálhatja. Sőt, szakítana azzal az elvetekkel, hogy a felvonulásnak semmilyen kereskedelmi kapcsolata nem lehet. Lesznek szponzorok, molinók, ingyen üdítő és közös kerekezés Budapest utcáin.
K: Láttam ilyet. Voltam hasonlón Berlinben, júniusban. Ez 25 éve megy, az ottani kerékpáros klub sok szponzor és a városháza segítségével szervez városi túrát. Nem volt vele semmi gond, csak ilyesmivel nem lehet elérni semmit. Ezen kívül igény esetén a tavaszig szívesen átadjuk a CM -aktivistáknak minden tudásunkat, azért tőlük nincs jogunk elzárni a piros gombot.
S: A CM nem egy fesztivál hanem demonstráció. A különbség, hogy a fesztivál célja, hogy jól érezd magad. A demonstráció viszont más, ott akár lefújhatnak könnygázzal. Az, hogy a CM-en az emberek jól is érezték magukat, külön szerencse.
Tehát lesz egy búcsúkoncert, de nem számíthatunk nosztalgiakoncertekre?
K: Hát ezt azért nem mondanám. Valószínűleg egy év múlva úgy fog hiányozni, hogy lehet bármi. De ez még a jövő. Meg amúgy is, CM lesz, csak nem ilyen nagy, hanem ezek a spontán vonulások. Én az eredeti, illegál vonuláson érzem igazán jól magam, amikor megyünk, és nem tudom, hogy a következő sarkon merre fogunk fordulni. Három éve voltam ilyenen utoljára. A koreográfia szerint a végén a rendőrök, és nekem görcsbe ugrott a gyomrom, hogy talán benne leszek az újságban. És akkor hogyan fogom elmagyarázni, hogy miként lehetek én a szuperkomformista, rendes szervező, miközben itt randalírozok.
Azon voltam, hogy ezek a kis vonulások ne tegyenek be a nagynak, mert a hivatalos rendezvény, ami hasznot hajt az ügynek. Ez a kényszer elmúlik, az eredmény már megvan.
Milyen érzéssel tekintetek vissza erre a nyolc évnyi munkára? Végül is ennyi munkával egy csomó pénzt is kereshettetek volna.
K: Dolgozni csak fizetségért érdemes. A fizetség lehet pénzt, de siker is. Egy civil jó esetben fizetségét abban méri, hogy milyen eredménye van a munkájának. Szerencsések vagyunk, hogy minden nap az utcán láthatjuk az eredményt. Minden civil erről álmodik.
S: Mi vagyunk a nonprofit szféra Simicskái.
K: Néha belekönnyezek egy piros lámpánál, hogy látom, gyűlnek a bringások, és mikor zöld lesz, akkor egy kis tömeg indul el. Olyan helyen, ahol 95-ben még egyedül álltam futárként. Ez a látvány a fizetség.
Mi volt a prémium, a legjobb ebben a nyolc évben?
K: A Budapest Fesztiválzenekar játszik a Hősök terén. Az, hogy a Fischer Ivánék ajánlják fel, hogy a végén adnak egy ajándék koncertet. A szubkultúrából való kitörés elengedhetetlen egy biciklis város eléréséhez. És akkor esti díszkivilágításban a száz fős zenekar Csajkovszkijt húz nekünk a CM végén. Azt éreztem, hogy ezt a lépcsőt is megléptük. Amúgy nem kedvelem a komolyzenét.
S: A csajozás. Meg persze a bringaemelés. Az minden évben a legjobb dolog. Leírhatatlan. A bringaemelés egyébként a 2001-es futár vb-től jön. Volt ott is egy spontán vonulás, aminek a felénél a külföldi futárok váratlanul megálltak az Árpád híd közepén, rázták a biciklijüket a fejük felett, és óbégatták, hogy Budapest is the best.
K: A grafikus, Zsiga ezt az emelést rajzolta le, amikor először szórólapot kértünk tőle. Ha nem ez lenne a logó, akkor szerintem a CM nem indult volna be. Enélkül nem vált volna ez szokássá. A futárok megemelték volna a biciklijüket, a többiek meg nézik. De mivel ez volt a logó, ezért mindenki azt gondolta, hogy ezen a rendezvényen ezt kell csinálni.
Az első alkalommal a Hősökön voltam, a lovasszobornál álltam, és elbőgtem magamat. Nem voltam felkészülve ilyen látványra. Villogott ezer villogó, biciklik mindenfelé.
S: A külföldi CM-eken is a magyar bicikliemelés miatt terjedt el ez a szokás. Van egy videó, amit felkaptak. Állunk a busz tetején, számolok, elordítom, hogy Critical Mass Budapest, aztán Kükü elfordítja a kamerát, és az látszik, hogy az egész Városliget ezüstszínű. Ez megjelent mindenféle amerikai oldalakon, és azóta emelgetik.
K: Ez a bicikliemelés állásfoglalás. Ez a fertőzési pont, ha ezt ezrekkel együtt megcsinálod, akkor utána már nem tudsz nem biciklis lenni. Amikor leteszed a biciklit, akkor már elkötelezett vagy.
Ha viszont mostantól nem lesz ez az állásfoglalás, akkor elveszítitek az elkötelezett bicikliseket.
S: Nem is kell már állásfoglalás. A Kerékpárosklub elnöke, László János harcol az ellen a szó ellen, hogy biciklis. Mert nincs ilyen. Az van, hogy közlekedő. Hogy pont abban a pillanatban mivel közlekedsz, legyen racionális döntések eredménye. A szubkultúra már gátolja a mozgalmat. Koppenhágában mindenki biciklizik, de senki sem biciklis.
Beszéltünk a búcsúkoncertről, aminek közönsége azonban főleg az új lemezek számait ismeri. Egyre kevesebben emlékeznek a zenekar régi, kemény korszakára, amikor nem a dallamos számok határozták meg a repertoárt. Honnan indult a CM?
Hangzavar, dátumok röpködnek.
K: Mondom a dátumot, fenn van a szórólap a falon. 1998 szeptember 25-én, 17:30, Hősök tere. Egy svájci vagy német bringás fűzött meg a VBB-ből valakit, hogy csináljanak Critical Masst itt is. Nyomtak szórólapokat, és ezeket osztogatták a városban. Egy kép maradt fenn róluk, hogy az Erzsébet hídon mennek át nagyjából hetvenen. Ez talán még nem volt bejelentve, de a tekerések, amiket ezután kezdett a VBB kéthetente csütörtökön, azok már legálisak voltak.
S: Volt egy másik vonal is. A futár versenyek, alleycatek után voltak spontán vonulások a városban. Még a kilencvenes években. A résztvevők, főleg futárok így mentek át egyik helyszínről a másikra. Aztán szerveztek 2000-ben egy bringás filmfesztivált, az OFF pedálszemlét, ami az egykori Kultiplexben, akkor még Blue Boxban zajlott. A Tabánban volt a találkozó, és onnan tekertünk át egy engedélyezett felvonulás keretében.
K: Aztán 2004-ben olvastunk egy újsághírt, hogy azért nem tartják hét közben az autómentes napot, mert az a forgalom aránytalan akadályoztatásával járna. Akkor bepöccentek a futárok, és ráhúztuk magunkat erre a VBB-s, talán száz embert vonzó rendezvényre. Felhívtuk a VBB vezetőjét, hogy mi hoznánk még embereket a felvonulásukra, aminek örültek. A Gödörben csináltunk egy gyűlést, főleg futárok jöttek el, kiosztottuk a feladatokat.
S: Mindenki megmozgatta a kapcsolatait. Én bebicikliztem a Pesti Estbe, hogy adjanak egy hirdetést, megkerestük az újságíró vagy grafikus haverjainkat. Aztán aznap kimentünk a Hősök terére, ott állt 2-300 ember. Kiosztottuk a rádiókat, szervezkedtünk, majd felnéztünk, és dugig volt az Olof Palme sétány. A rendőrök beszartak, mert ilyet még ők sem láttak, volt ott vagy 3000 ember. Mi is meglepődtünk.
K: Addig az újságok sem foglalkoztak velünk, pedig mindenkinek küldtünk közleményt, meg a telefonszámunkat. Mikor kigördültünk a Hősök teréről, már hívtak minket, és a Kodály köröndtől telefonnal a fülünkön bicikliztünk. Nem tudták, mi ez, csak hogy elindult valami biciklis horda, talán zavargás lesz. Persze mi sem tudtuk, mi lesz ebből. Másnap pedig menni kellett a tévékbe, hogy mondjuk már el, mit csináltunk.
A következő a Föld napja volt, amit talán az Energiaklub szervezett. Ők is akartak egy bringás felvonulást, és megkértek minket, hogy szervezzük meg. Akkor már megvolt a rendszer: gyűlés a Gödörben, Zsiga (Bernáthy Zsigmond. A szerk.) csinál plakátot, matricát, értesítettük az újságírókat. Abban az évben pedig megjelent 10 ezer ember. És ez évről évre dagadt.
Volt, hogy a CM nyolc éve alatt, hogy le akartak titeket állítani?
K: Nem volt. Vagy talán két éve. De az sem volt világos. Csak kockákból próbáltuk összerakni, mi ez.
S: Arra gondolunk, amikor 2010-ben a rendőrök sorra büntették meg az embereket a felvonuláson, mert nincs macskaszem a küllőn, vagy átmentek a piroson. Lekapcsolták a Körúton a világítást, hogy látsszon, kinek nincs világítása.
Úgy tudjuk, egy óra alatt 800 ezer forint büntetést szedtek be. Talán azért volt, mert mindez az önkormányzati választások idején zajlott, és megcsináltuk, amit senkinek sem sikerült. Hogy leültettük mind a négy párt képviselőjét egy asztalhoz egy beszélgetésre. Talán ez jelzés volt, hogy ne menjünk mélyre a politikába.
K: A CM másnapján aztán olyan közlemény jött le, hogy több száz bringást megbírságoltak és egy körözött bűnözőt is elkaptak. Ez az a sajtóközlemény, amit tanítanak, hogy hogyan járass le másokat. Egy körözött bűnözőt is elkaptak. Érted, milyen érv ez, egy ekkora tömegben. A CM-en. Utána viszont teljes nyugalom, sőt a rendőrök újra segítőkészek.
Pénzt kínáltak valaha a Critical Massért?K: Kétszer volt ilyen. Egy multicég keresett meg minket, kérdezték hogy hány résztvevőre számítunk. Mondtuk hogy akár 80 ezer ember is jöhet. Akkor annak az értéke 80 millió forint, mondták. De persze ragaszkodtunk, hogy a CM-en semmilyen reklám nem lehet. A cég vezetése nem hitte el a közvetítőnek, hogy elzárkózunk, így írásban is el kellett utasítanunk.
S: Volt még egy misztikus alak, aki meg akarta venni a Critical Masst. Homályosan beszélt, miközben úgy tartotta a kezét az asztalon, hogy végig lássuk a milliós óráját. Azt mondta, hogy ezt mehetne másmilyen keretek között, esetleg valamilyen üzenettel, de annak nem kell persze direktnek lennie. Célzott arra, hogy neki a politikában is vannak ismerősei. A Küküvel hazafelé végig röhögtünk, olyan volt mint egy Rózsaszín Párduc jelenet.
Párt próbált titeket bekampózni?
S: Az LMP volt ilyen, de ez bonyolultabb helyzet, mert a mostani párttagok régen védegyletesek voltak, és így vettek részt ebben az egész mozgalomban. Az LMP felső vezetésében most is dolgozik 8-10 olyan ember, aki még azelőtt aktív CM-szervező volt.
K: Amikor a Bochkorék a Sláger rádióban toltak egy nagyot a CM szekerén, akkor a Jávor Bencét kértem, hogy írjon valami választ. Akkor ő még civil volt, sehol az LMP. Aztán történt, hogy úgy döntöttek, mivel így nem jutnak sehova, megpróbálják pártként. Ez nekem szimpatikus volt, mert ez is csak egy módszer, hogy elérjék a céljaikat. Akkor én is elvállaltam, hogy EU-parlamenti képviselő leszek, sokadik egy listán. Annyit mondtam csak, magánemberként veszek részt ebben, és valamiért elhittem, hogy ettől távol tudom tartani a CM-et. De aztán hamar kiléptem. Kiakadtam, amikor a kopogtatócédula-gyűjtésnél az aktivisták a bicikliseket szólítgattak le, hogy adják cédulájukat az LMP-nek. Ez iszonyatosan ciki volt, összevesztem a párttal, és kiléptem. Azért már beszélőviszonyban vagyunk, de rájöttem, hogy nem lehet a politikát és a civil dolgokat összekeverni, mert azzal elárulom a más pártokra szavazó aktivistákat.
Végeztetek a civil aktivizmussal?
S: Van még az adófizetők napja, amit elindítottunk. Ami városnak a korszerű közlekedés, az országos szinten az adómorál javítása.
K: Ez a probléma is mindenki 365 napjára rányomja a bélyegét. Vagy az hogy be van jelentve, és akkor mennyi fizetést kap. Vagy hogy nincs bejelentve, és akkor lestresszelve ügyeskedik. Ez az egész országot átitatja, hogy úgy érezzük, itt is kéne valamit csinálni. De nem úgy tűnik, hogy ebből is olyan sikeres mozgalom lesz, mint a biciklizésből.
Az utolsó 100 komment: