Ment már 220-szal, de csak görgőkön, szabad ég alatt eddig „csak” 171 a rekordja. Nagy György újabb idényt kezdett, hogy egyszer az amerikai Nagy Sóstóban új kerékpáros sebesség-világrekordot állítson fel. Csütörtökön a szél nem kedvezett, de Vecsés és Üllő között a 4-esen így is megvolt a 120.

Miért ilyen kicsi a kereke? - elsőre ezt kérdezi mindenki, mert nehéz elhinni, hogy egy direkt rekorddöntésre tervezett kerékpár úgy nézzen ki, mintha egy kemping biciklit nyomtak volna tuning gyanánt laposra. Pörgettyűhatás, hallottál róla? – végül is mindegy, Nagy György, veterán biciklis futár részletes magyarázattal szolgál bárkinek, aki mélyebb érdeklődést tanúsít a saját maga által megálmodott gép mechanikai és geometriai részletei iránt. A magyarázat a végén persze az, hogy „egyébként az igazi sebességrekordokat mindenhol kiskerekű biciklikkel állítottak fel”.

Nagy György évek óta hajt a sebességrekordokra. Leginkább a világrekordra, ami szerinte nem elérhetetlen.

A mostanit tizenhat évvel ezelőtt állította fel egy holland biciklis az Egyesült Államokban a Bonneville-i sóstó medrében. 268,831 kilométer per óra. Egy korábbi, versenybringából átalakított gépével már Nagy is megcsinálta a 160-as tempót a Rábaringen, aztán két éve elkészült az új kerékpár, amivel eddig 171-re tudta felsrófolni a határt. Ez Tunéziában, a sivatagi sóstónál sikerült egy rozoga bérelt felvezető kocsi mögött.

Az új gépet a Schwinn-Csepel gyártotta le, mert meggyőzte őket, hogy Nagy görgőkön 220-as tempót is el tudott érni. A műszaki tervezői vénával rendelkező bringás azt állítja, egy-két nap elég volt neki a számítógép előtt ahhoz, hogy megtervezze, mert már a fejében volt az egész.

Dupla láncos áttétel, százas nagy fogaskerék, 18-as kerekek olyan rendszerben, amely a hétköznapi utcai tempótól a kétszázas sebességig működőképes.

Ha ki tudna jutni a Nagy Sóstóhoz, és igazán ideális körülmények között, jó felvezetővel próbálkozhatna, a gépen nem kellene sokat változtatni, hogy megkísérelje a rekorddöntést – állítja. Csak hát, Amerikába utazni drága dolog, és Fred Rompelberg egy dragster mögött haladva mehetett neki a csúcsdöntésnek.

A Nagy Sóstó felé vezető út idei első állomása Vecsésnél volt, a szélárnyékot pedig a dragster helyett egy Peugeot áruszállító biztosította. A 4-es úton lefutott illegális erőnléti bemutatóhoz persze az amatőrnek ható háttér ellenére is komoly biztonsági felkészülés kellett. A biciklis testi épségét a motorversenyzők által használt bukósisak és merevítő betétek védték, menet közben folyamatos telefonösszeköttetésben volt a felvezető autó sofőrjével, hogy tartani tudja a kerékpár és a kocsi hátulja közötti 10-20 centis távolságot, pulzusszámát pedig egy, a kormányra erősített kijelzőn figyelhette.

A negyvenes évei elején járó Nagy az első bemelegítő menetben elérte a 80-90-es tempót, de a sebességkorlátozások ellenére néhány türelmetlen autós azonnal bosszút állt a „tötyögésért”, volt, aki csak bemutatott, de volt olyan is, aki megpróbálta leszorítani a felvezető autót. Az Üllő-Vecsés távon vissza fele megvolt a 100, de az erős és változó irányú szél miatt erre az alkalomra amúgy sem tervezett többet 120-nál.