Ez egy úgynevezett véleményposzt lesz, sok képpel és szubjektív túraleírással.

Hétvégén páran elhatároztuk, hogy körbemegyünk a Fertő tó körül bringával. Augusztusban volt ugyanez a társaság a Balaton körül, onnan jött az ötlet.

Reggel indultunk Sopronból Mörbisch felé és a terv szerint Balf felől érkeztünk volna késő délután vissza Sopronba, mintegy 120 kilométer megtétele után. Azt, hogy ez végül miért nem sikerült, a végén kifejtem, de előbb néhány szót a két ország közötti kontrasztról.

Zöld sávval kettéválasztott kerékpárút Ausztriában és Magyarországon.

Ausztriában a települések belterületén ritkán halad járdán a kerékpárút, általában saját aszfaltcsíkja van, ami kikerüli a falvak egyes részeit, vagy az úton van kijelölve. Szinte soha nem a járdáról van leválasztva, vagy ha mégis, akkor a közös út legalább 3 méter széles.

A falvak között az út szinte kivétel nélkül 3 méter vagy annál szélesebb "Güterweg-eken" vezetett, ez egy jó minőségű aszfaltcsík, nevezzük szervízútnak. Traktorok jöhetnek szembe.

Magyarországon a kerékpárutak a települések belterületén önkormányzati, a települések között pedig megyei kezelésben vannak, ezért minőségileg 3 típust különböztettünk meg a bringautakból:

• Önkormányzat aki odafigyel: Jó minőségű út
• Önkormányzat aki egyszer kijelölte, azóta nem nyúlt hozzá: Rossz minőségű út
• Megyei: Borzasztó vagy rossz minőségű út.

A fenti kép magyar fele a Pamhagen és Fertőd között - tehát a határátlépés után közvetlenül - kezdődő szakaszon készült. Meleg fogadtatás mit ne mondjak egy gazzal felvert aszfaltcsík. Ezen még túltettem magam valahogy, de a tó déli részére eső falvak közötti szakasz olyan elképesztően gyökeres volt, hogy a végére kipisáltam volna a vesekövem is, ha lenne.

Az osztrák "Güterweg" - széles, sima, az irányváltást mindig felfestik.

Az is jellemző a magyar szakaszra, hogy a táblázás hiányos, esetleges és nem túl informatív. Az itt nem fordulhatott elő, hogy a sok bicikliút közül rosszat választunk, mert csak egy van - biztos ezért nem táblázták ki, csak a következő falut. Ezzel az információval aztán sokra megy a túrista.

Mi Sopronba igyekeztünk vissza és Balf után a következő falu sem volt kitáblázva, így fordulhatott elő, hogy Fertőrákos felé kerültünk vagy 20 kilométert - amerre a kör egyébként visz. Fertőrákosról végül - a már ismert úton - visszatértünk Sopronba, rommá ázva.

A saját figyelmetlenségünk mellett sajnálom, hogy a magyar szakaszon a bicikliutak kiépültekor is csak a minimumot igyekeztek teljesíteni, azóta ezek az utak kevés kivételtől eltekintve leromlottak.

Ugyanakkor az is látszik, hogy néhány település igenis fordít időt és energiát arra, hogy karban tartsa az útjait - de ezek az erőfeszítések többnyire kárbavesznek, ha a többiek és a megye hagyják lepusztulni az infrastruktúrát.

Néha zavarbaejtően sok út és irány közül lehetett választani - a hazaihoz képest legalábbis

Ide véve a Balaton-kör tapasztalatait, ráférne ezekre a kiemelt túraútvonalakra egy régiós program és az utak hosszú távú épségét, valamint a kiegészítő infrastruktúrákat (padok, kutak, útjelző és infotáblák) felügyelő supervisor, aki/ami az állagmegóvás és a fejlesztés mellett mondjuk reklámozza is a biciklitúrát mint lehetőséget. Úgy tűnt, hogy osztrák oldalon minden falunak/járásnak van egy túristairodája ami ezzel foglalkozik. Üdvös lenne, ha itthon is több figyelmet fordítanának a kerékpártúrákra, az osztrákoknál rengetegen csinálják, át is jönnének felfedezni, ha lennének normális utak.

Kiemelkedően pozitív vagy negatív élményeiteket írjátok meg a témában nekem blog.hu-s üzenetben. Jöhet minden az utakkal, környezettel, szállásokkal kapcsolatban. Még jobb ha fotóval illusztrálod a sztoridat, katt ide a feltöltéshez.