Rendhagyó módon ért véget az őszi Critical Mass. A több ezres demonstráció csúcspontja ugyanis nem a szokásos bringaemelés volt, hanem egy politikai kerekasztal beszélgetés az esemény végpontjánál, a Gödörben. A szervezők a biciklis fejlesztésekkel kapcsolatban rendeztek vitát a főpolgármester-jelölteknek, ahol ráadásul nem a kvadrofon igéretkánon volt a legizgalmasabb, hanem maga a közönség.
Meglepő módon az érdeklődők megtöltötték a 3-400 fős termet, pedig a program este fél kilenckor kezdődött, kinn meleg volt, lehetett volna iszogatni a teraszon, vagy csevegni a füvön. A közönség reakcióiból érezhető volt ugyan az a politikusellenesség, ami minden magyarra jellemző, aki történetesen nem politikus. De a taps, és a huhogás egyértelművé tette, hogy a jelenlévők magukénak érzik a városfejlesztés ügyeit, noha a magyar választókat eddig legfeljebb az extra juttatások belengetése tudta felcsigázni, vagy ha kiszolgáltatott csoportok vegzálását ígérte meg a hatalom.
Mindenkinek jó lesz, egyszerre
Az asztalnál ülő politikusokat is meglepte ez a hozzáállás, hiszen ilyen eseményeken vagy ájult tisztelet vagy halálos unalom a jellemző. A meghívottak többsége ugyanakkor nem tudott felnőni a feladathoz. Tarlós István el sem jött, állítólag már volt programja, mi viszont úgy tudjuk, hogy a Fidesz a biztonság kedvéért eltiltotta minden vitáról.
Horváth Csabával találkoztunk ugyan a Gödör előtt, de mivel vitán kívül mondta el nekünk a programját, nem lenne tisztességes közzétenni. A kampányígéreteken túl amúgy is csak egyetlen érdekes mozzanata volt a beszélgetésnek. Az egyébként biciklit markoló Horváth azzal indokolta távolmaradását, hogy nem ül egy asztalhoz a jobbikos Staudt Gáborral, akit a demokratikus normák ellenében tevékenykedő, szélsőjobboldali párt emberének tart. Ezzel nem is vitatkoztunk, az viszont érdekelt minket, hogy miként képzeli el munkáját a fővárosi közgyűlésben, amelynek vélhetően mindketten tagjai lesznek. A jelölt kitérő választ adott, amiből arra következtettünk, hogy a közgyűléstől valószínűleg mégsem maradna távol.
A szocialistákat az ötödik kerületben induló Pásztor Tibor, a Fideszt Szikora Linda képviselte.
A másfél órás beszélgetés legtanulságosabb része egyébként a befejezés volt. Az ígéret esőt követően a moderátorok megkérdezték a jelölteket, megválasztásuk esetén számon kérhetik-e rajtuk az elhangzottakat. Míg az LMP és a Jobbik igennel válaszolt, az MSZP-s jelölt kitérő választ adott, a fidesz képviselője pedig azt mondta: lehet.
Újdonság volt egyébként, hogy egyik politikus sem biztos benne: valóban lesz bicikliút a Margit híd mindkét oldalán. Mint ismeretes, ilyen pályázattal nyert EU-pénzt a főváros, de később módosították a tervet, és levették a bicikliutat az egyik oldalról. Az EU figyelmeztetése után ígéretet tettek az eredeti tervek megvalósítására, de ennek ellenére a helyzet továbbra is bizonytalan.
Markáns kijelentések hangzottak el a hidakról. Az LMP néhány éven belül lezárná az autósok elől a Lánchidat. Az ötlet az MSZP-s jelöltnek is tetszett, ő a Margit híd megnyitása után rögtön átadná ezt a hidat a gyalogosoknak és a bicikliseknek.
A legtöbb kérdésre egyébként az LMP-s Jávor Benedek adott életszerű válaszokat, ami érthető, hiszen politikai munkája előtt a kerékpáros civil mozgalom egyik szervezője volt. Jávor egyedüliként merte kimondani, hogy a biciklis közlekedés fejlesztését a belváros forgalomcsillapításával szeretné összekötni, bevezetné a dugódíjat, sávokat venne el az autóktól, hogy azt a biciklis- és gyalogos közlekedésnek adják át. Az LMP 2014-re 10 százalékra tornászná fel a biciklivel közlekedők arányát a fővárosban.
A Fidesz is a biciklisek közlekedési rendszerbe történő integrálását tartaná helyesnek, de ha a helyzet úgy kívánja, bizonyos helyeken azért szegregálnák is a kerékpárosokat.
Három párti konszenzus alakult ki a dugódíj kapcsán. A világ több nagyvárosában bevezetett belvárosi autós belépődíjat az MSZP, a Fidesz és az LMP is bevezetné. Egyedül a Jobbik utasítja el, mert nem szeretnék növelni az emberek terheit.
Demagógiában egyébként Staudt Gábor volt a legbátrabb. A Jobbik nem venne el helyet az autósoktól, de egyúttal adna sávokat a bicikliseknek is. A kettős igény kielégítéséhez szükséges teret a villamosok föld alá vitelével biztosítanák. A kötöttpályás közlekedés kéreg alá helyezése ráadásul nem kerülne pénzbe, mert a szociális segélyért kötelező közmunkát végző embereket dolgoztatnának. A jobbikos jelölt, amennyiben megválasztják, minden egyes nap biciklivel jár majd, ha csak képviselő lesz, akkor néha vonatra is szállna. (A pártok ígéreteiről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.)
Tömeges büntetések
Érdekes volt az ígérgetést megelőző kerékpáros demonstráció is, amely a hagyományoktól eltérően nem felvonulás, hanem közös kerékpáros közlekedés volt. Az utakat nem zárták le az autósok elől, a résztvevők fel-alá közlekedtek a Nagykörúton. A várttal ellentétben a résztvevők nagy többsége valóban betartotta a szabályokat, nem mentek át a piroson, szabadon hagytak egy sávot az autóknak, nem tekertek a járdán.
Bár nem volt összefüggő tömeg, mert a menetet feldarabolták a piros lámpák, az nyilvánvalóvá vált, hogy ha minden nap több tízezer biciklis tekerne Budapesten, és mindnek hirtelen a Körúton lenne dolga, akkor már egyáltalán nem lenne olyan vidám a kerékpáros közlekedés. Mivel azonban ennek réme egyelőre nem fenyeget, a felvonulók, mintha csak egy társasági eseményen vennének részt, lazán beszélgetve araszoltak. A kedélyes hangulatot csak azok a hírek zavarták meg, amelyek szerint a rendőrök határozottan léptek fel a szabályszegők ellen, és néhány ezertől tízezer forintig terjedő bírságokat szabtak ki piros lámpázásért, a macskaszem vagy lámpa hiányáért.
