A tapasztalatok szerint a kerékpárbalesetek felelősei szinte kizárólag a személygépjárművek és teherautók vezetői, akik nem figyelnek kellően a kanyarodás során - állítja a területen jártas ügyvédünk. Nagy Péter szerint az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban keresték meg szerencsétlenül járt biciklisek, akik kerékpárúton szenvednek balesetet. A heti több baleset alapján készült magánstatisztika azt mutatja, hogy a legtöbb közlekedési konfliktushelyzet a kis ívben jobbra kanyarodás során alakul ki, amikor a forgalom lendületében az autós nem veszi észre az oldalt, egyenesen továbbhaladni szándékozó, egyébként szabályosan közlekedő kerékpárost.
Több mint egy évvel ezelőtt gázolta halálra egy teherautó sofőrje azt a hobbikerekest, aki családjához tartott a Stefánia úton, de a kis ívben jobbra kanyarodó monstrum elütötte. A bíróság a mai napig nem tűzött ki tárgyalási határnapot, így jogerősen nem állapították meg a sofőr büntetőjogi felelősségét. Pedig ez különösen fontos lenne, mert az elhunyt özvegye és árván maradt lánya addig nem kap kártérítést, amíg nincs jogerős ítélet.
A teherautó biztosítója arra hivatkozva utasítja el a teljesítést, hogy a sofőr az őt cáfoló, egybehangzó tanúvallomások ellenére sem ismeri el a felelősségét. Hiába a vádirat és a tragikus halál, a bíróságon az nem elég a kárrendezéshez – mondta Nagy Péter.
Érdekes jogi problémákat vet fel az, amikor a kerékpáros egy figyelmetlen autós által kinyitott ajtónak ütközik, s szenved súlyos sérüléseket (legtöbbször kulcs-csonttörés, kéztörés, fejsérülés és egyéb zúzódások).
A joggyakorlat szerint, ha az autó motorja nem járt a baleset pillanatában, akkor az autós a nagyon súlyos sérülést úgynevezett üzemeltetésen kívül okozta, s így az autós kötelező-felelősségbiztosítója mentesül a kártérítés fizetése alól. A szerencsétlenül járt bringás pedig futhat a pénze után, mert az autóstól talán csak perben tudja kárának megfizetését követelni.
A nyomozás során eddigi tapasztalataim szerint a legfőbb gondot a bizonyítás nehézkessége okozza. Ezt úgy értem, hogy a kerékpárosokat ért baleseteknek általában nincs tanúja, azok, akik a balesetet látják, nem állnak meg a helyszínen, mert nem szívesen vállalják a tanúskodást, így a kerékpáros egyedül marad az elkövetővel szemben, aki persze a nyomozás során mindent tagadni fog. Az esetek nagy részében még azt is vitatja, hogy a baleset helyszínén járt volna. Ezért a legcélszerűbb, ha a baleset bekövetkezésekor - természetesen csak akkor ha a sérülése és a baleseti sokk ellenére képes rá - a kerékpáros megpróbál tanút szerezni, és azonnal rendőrt hív, aki rögzíti a helyszínen tett vallomásokat, amelyeket később nehezen tud az elkövető letagadni. Ha ez sikerül, akkor megnyílik az út a kártérítés felé.
