Friss topikok

Címkék

afrika (4) alkohol (11) andrássy (3) armstrong (4) ausztrália (6) autómentes (24) autós biciklis ellentét (3) baleset (35) bam (4) bérbicikli (30) bicikli (18) biciklibulvár (6) bicikliparkoló (8) biciklis futár (9) bicikliút (134) bírság (10) biztonság (54) biztosítás (5) bkk (8) bkv (9) bringázz a munkába (4) bubi (14) buda (3) budapest (79) buszsáv (3) cannondale (4) critical mass (50) dánia (3) demonstráció (5) design (31) divat (8) downhill (8) dr kerékagy (5) egyesült államok (4) emelés (3) empamo (6) energia (3) energia bringa (5) építkezés (4) extrém kerékpár (3) e bike (5) felmérés (6) film (6) fotó (4) futár (3) gkm (4) google (4) gyerek (3) hátizsák (3) herebántalom (5) hibrid (4) híd (10) infrastruktúra (6) járda (3) kampány (4) képzőművészet (7) kerékagy (3) kerékpár (15) kerékpárbarát (3) kerékpárosklub (5) kerékpársztráda (6) kerékpártároló (3) kerékpárút (3) kína (3) kiskörút (7) kocsma (6) koppenhága (4) közbicikli (3) közbringa (3) közlekedés (4) kresz (17) kvvm (3) lakat (5) lámpa (4) levegő (7) london (15) lopás (16) magyar kerékpárosklub (3) margit híd (25) maszk (3) máv (7) mkk (3) mtb (3) nagy-britannia (3) new york (9) nyereg (7) obama (4) önkormányzat (21) orfk (4) párizs (7) parkolás (4) parlament (4) rakpart (3) regisztráció (3) rendőr (35) schwinn csepel (3) sisak (14) statisztika (3) szeged (3) szerviz (3) szex (5) sztrájk (8) tábla (4) tél (10) térkép (5) tolvaj (5) túrázás (8) urbánus (39) városi biciklizés (44) verseny (3) videó (12) világítás (6) víz (4) vonat (4) zene (5) Címkefelhő

Megdobbantották a szívem az öreg vasak

2014.06.18. 13:29 - FehérJ

Amikor Papp Zoltánt az általános iskola végén megkérdezték, hogy mi szeretne lenni, akkor azt felelte, régész vagy operatőr. Apja hallani sem akart ilyen haszontalan szakmákról, így a fiú a műszaki pályát választotta, csak több évtizedes kanyar után a veteránkerékpár-gyűjtéssel és fotózással teljesítette be mindkét vágyát.

Papp Zoltán és családjának élete mindig a kerékpár körül forgott, apáról fiúra szállt a műhely és a szerelői szakma. Papp már kétévesen kétkerekűt hajtott, ugyan mindennek nekiment, aminek lehetett, de a szerzett púpok ellenére is egy életre megszerette a kerékpározást. Apja műhelyében aztán kitanulta a műszerészséget is, de a kerékpárokban akkoriban még nem látta meg a szépséget, csak a munka tárgyát. Hogy megváltozzon a világképe, ahhoz a Google kellett. A keresőbe beírva saját cégét kereste, de meglepetésére az első találatok között nagyapja cégének neve, Papp Sándor és fia jött fel. A link az Index veteránkerékpáros oldalára vitte, ahol tényleg nagykőrösi őséről és az általa gyártott kerékpárokról beszélgettek.

A dinasztia alapítója, a rézműves Papp Sándor már az 1800-as évek végén kerékpárokat szerelt, egy osztrák tulajdonú műhelyben tanulta ki a szakmát, és hamar kereskedni is kezdett velük, kezdetben csak egy-egy kerékpárt kapott az osztrákoktól, de ha sikerült eladni, máris kapott egy újabbat. Nagykőrösre visszaköltözve aztán saját üzemet alapított, az egyik első vidéki manufaktúrát, amiből az huszadik század elején több is működött. Papp Sándor első kerékpárja még bambuszvázas volt, de aztán ő is acélvázat kerékpárokat gyártott. Voltak saját gépeik, de vásároltak komplett kerékpárokat és csak csöveket is, például az akkor legnagyobb, csepeli Weiss Manfréd-gyártól. A vidéki városokban ekkor még alig néhányan kerékpároztak, de gyorsan fölfutott az iparág. Nem véletelen, hogy Papp műhelyénél pénzért tanították a kerékpározást is. Nagykőrös hamarosan a legelkerékpárosodott város címet is kiérdemelte, de hogy az újításokra vevő Papp Sándor igazi újító szellem volt, arra az is példa, hogy az első mozit is ő indította be 1907-ben úgy, hogy még a villanyt sem vezették be Nagykőrösre. Neki elég volt egy generátor is.

Papp Sándor után a kerékpározásban magyar bajnokságot nyerő majd motorversenyzésre is átnyergelő fia, ifjabb Papp Sándor és öccse vette át a műhelyt, jól is ment az üzlet nekik, de a szocializmus államosítása őket is elérte. A kereskedéssel és a gyártással fel kellett hagyniuk, csak a szerelőrészleg maradhatott meg. Az államosítás azért is lett igazán fájó, mert a megfélemlített tulajdonosok rengeteg dokumentumot megsemmisítettek, így nehéz rekonstruálni, hogy milyen is volt az egykori kerékpárgyártás és hogyan is nézhettek ki a Papp-modellek.

Az Indexfórumot olvasva Papp Zoltán elcsodálkozott, hogy fiatalok milyen nagy lelkesedéssel beszéltek arról, ha újra sikerült működőképessé tenniük egy öreg gépet. „Frenetikus élményekről számoltak be, hónapokig kínlódtak, aztán örültek. Megdobbant bennem valami.”

Papp is pillanatok alatt elhivatottá vált, napi 4-500 hozzászólást elolvasva átrágta magát 15 ezren, és aztán már ő is különös szeretettel fordult a régi gépek iránt. Az első veteránkerépáros találkozójára előszedte édesanyja 1940 körül gyártott Silberradját, ami addig a pincében porosodott. Később egyre több biciklit szedett elő, alkatrésze is volt, mert amit tudott megmentett apja halála után a műhelyből.

bringa3

Igazi Papp-kerékpárja azonban jó darabig nem volt. Egyik debreceni barátjánál ugyan látott egyet, de azt nem kaphatta meg. Hallott arról, hogy Nagykőrösön még fellelhető egy-kettő, de nem bukkant a nyomukra, csak ígéreteket kapott, végül egy ismerős felesége mondta meg, kinél találhat. „Örök tanulság, a nők mindig okosabbak.”

Egy nyugdíjas mentőshöz kéredzkedett be, hogy szeretné megnézni a kerékpárt, a Papp Exrát Ott elmondta neki, hogy az a nagyapja munkája. „Ha ő csinálta, akkor fiam, legyen ez a tied. Egy föltétellel, nem adhatod el soha. Ezt volt a legkönnyebb megígérni. Majdnem elsírtam magam, úgy meghatódtam.”

Ez a nagylelkűség a veteránkerékpárosokra is jellemző, Papp az egyik ismerősétől szintén ajándékba kapott egy Papp-kereskedői táblát. A barát egy pillanatig sem gondolkodott, saját sárvédőjéről távolította el az odaszegecselt táblácskát.

bringa2

Papp nemcsak ősei kerékpárjait gyűjti, hanem szinte mindent. Gépei jobbára a második világháború előtti időkből való, de van pár hatvanas években gyártott modelljei is. „A szívem csücske a magyar kerékpár, de nálam a birodalmi Torpedo megfér a szovjet Harkovval, a vas nem tehet a politikáról.”

A veteránkerékpároknál két nagy irányzat különíthető el, az egyik próbál ragaszkodni az eredeti alkatrészekhez, és az sem gond, ha az így kapott végeredmény finoman szólva is patinás. Tehát kopott, itt-ott rozsdamarta, nem feltétlenül működőképes kerépár lesz. A másik megoldás pedig az, amikor a kerékpárt az utolsó csavarig felújítják, újrafestik és újrakrómozzák. Egy-egy kerékpár felújítása évekig is tarthat, a legnagyobb gond az alkatrészhiány, többnyire a szerencsén múlik, hogy a padlásokról, pincékből előkerülnek-e régi gépek. Illetve, amíg lehetett, a MÉH-telepeken is vadásztak rá a megszállottak. Ha Pappról kiderül, mi a szenvedélye, az ismerősei is riasztják, ha valami érdekeset vélnek találni. Így került hozzá több tucatnyi Papp-címerrel gravírozott cső, amelyeket Nagykőrösön már kidobott valaki. De az is megesett vele, hogy a periferiájában elsuhanó biciklire kapta fel a fejét, mert feltűnt neki egy Brennabor-sárvédődísz. Megállította a kerékpárost, és némi alkudozás után meg is szerezte tőle.

Az, hogy hogyan nézett ki egy régi kerékpár, azt jó esetben régi prospektusokból lehet megtudni, de sokszor a megérzés, a levakart festés alatt felbukkanó eredeti segíti a rekonstrukciót.

bringa1

Hogy jó eséllyel guruljon is a régi gép, ahhoz pár dolognak kell csak teljesülni. „Mindig az a lényeg, hogy jó legyen a kónusz, meg a golyóscsapágy ne legyen berágva és legyen egy kis zsír rajta.”

Papp Zoltán nemcsak a saját kerékpárjait építi, de ő rendezi a június 25-28. közötti tiszakécskei Veteránkerékpáros világtalálkozó és verseny kerékpártörténti kiállítását is. 25-étől a Móricz Zsigmond Gimnázium sportcsarnokban körülbelül száz kerékpárt lehet majd megnézni. A kiállítás anyaga a kerékpározás őskorától, a futógépektől, velocipédektől a Csepel Művek megszűnéséig tartó időszakot öleli majd fel. Június 26-án már a versenyzésés a főszerep, reggel hatkor indulnak a száz mérföldes (160 km), 80, 40 és 20 kilométeres futamok, amelyeken 1956 előtt gyártott kerékpárokkal lehet csak indulni. Többen lesznek olyanok, akik velocipéden teljesítik majd a távot. Június 27-én a versenyzők megpihennek, és a bolhapiacon vadászhatnak régi alkatrészekre és kerékpárokra a Tiszakécskére látogatók. Június 28-a már a gála napja, a város utcáin korhű jelmezekben vonulnak a kerékpárosok, de előtte még a látványos egy mérföldes távon versenyeznek kieséses versenyen, ahol futamonként az első kettő jut tovább. A versenyről bővebben itt olvashat.

Címkék: papp zoltán veteránkerékpár veteránkerékpárosok világtalálkozója

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kerekagy.blog.hu/api/trackback/id/tr896318419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

shitgun 2014.06.18. 14:49:25

Rendetlen, koszos, tré műhely, csotrogány állapotban lévő bringák, amiket a gazban, a szabad ég alatt tart. Bocsi, de a bácsi inkább tűnik műkedvelő gányolónak, mint bringás mesternek.

domeboy75 2014.06.18. 15:47:59

Lehet csak a forgatás miatt rakta ki, gondolom télen nem ott tárolja.

cveki 2014.06.18. 16:11:38

Ez a bácsi a hazai bringástörténelem egy darabja. A veterán bringák szeretetének nem feltétele a patika tisztaság. Pajti bá sem műtőben dolgozott. Érdemes megbecsülni őket, mert ritkábbak mint maguk a bringák.

igazi hős 2014.06.18. 16:24:00

@shitgun: A bringák jól láthatóan a filmezés miatt lettek kirakva a szabad ég alá, nem tudom honnan vetted, hogy ott lennének tárolva. Olyan rendetlennek vagy koszosnak sem tűnik, nem egy patika, hanem műhely. Nem a plafonig csempézett műhelytől lesz valaki jó/lelkiismeretes szerelő.
Én is hányok az "ami leesett, azért nem hajolok le" kőműves mentalitástól, de ezekről a képekről nem ez sugárzik.

Erno Ellenrieder 2014.06.18. 17:36:33

Erről a műhelyről a szutyok sugárzik!!! Semmit sem tudott mutatni,ami készen van,még a most elkezdett csíkozást is négy éve kezdte meg és nem jutott tovább egy méternél!!Nem nagy szaki...elmondom..

gabesz: 2014.06.18. 18:15:17

Ebben a történetben az a szép számomra, hogy az Úr talált valamit a neten és onnantól a szenvedélye lett. A szomorú, pedig; ha nem jön a szocializmus, akkor vajon meddig jutott volna a Papp kerékpár.

yoleeka · http://www.mgyvkvirtualismuzeum.gportal.hu/ 2014.06.19. 21:27:39

Papp Zoltán a magyarországi veteránkerékpáros "társadalom" egyik közismert és nagyra becsült tagja. Kár lenne messzemenő következtetéseket levonni a műhelyének állapota alapján... hiszen a cikk a kerékpárokról és annak szeretetéről szól. Az Ő szakmai tudása, családi háttere és elhivatottsága sokat jelent az öreg kerékpárokat kedvelők számára. Zoli egy két lábon járó " többgenerációs kerékpáros történelem". Ha a történelem nem szól közbe, akkor a hazai kerékpárgyártók palettáján lehet, hogy ott lenne a Papp kerékpár márka. ...kevesen mondhatnák el, hogy a gyökerek az 1800-as évek végéig nyúlnak vissza...